~ötvenegyedik fejezet

Sziasztok! Tudom késtem ne haragudjatok és ez a rész is elég rövid lett. Még pár fejezet van a végéig, aztán új évad ki várja már? 10 KOMMENT és új rész :) Jó olvasást! ♥

 

Harry szemszöge:

Éjjel egy szemhunyásnyit sem aludtam, végig Daisyre figyeltem. Olyan nyugodtan aludt, ilyenkor védtelen és sebezhető, ezért vagyok itt neki. Halkan felkeltem az ágyból, hagy aludjon még. Az óra reggel 6 órát mutatott. El kell terelnem erről az egészről a figyelmét, hogy egy kicsit kikapcsolódjon. Kezdetnek egy csodás reggelire gondoltam, ezért magamra kaptam egy kék farmert és egy fekete pulcsit, kezembe vettem a kabátomat és elindultam reggelit venni. Beültem az autóba és már indultam is. Hamar visszaértem kezemben a frissen sült croissant-tal és a kedvenc starbucks-os cappuccino-jával, még beugrottam egy virágboltba is. Ma mindennek tökéletesnek kell lennie. Mikor benyitottam a szobába Daisy még aludt. Ilyenkor olyan sebezhető és védtelen, kötelességemnek érzem, hogy megvédjem. Letettem a reggelit az éjjeli szekrényre és egy szál fehér rózsával indultam meg felé. Leültem mellé és a rózsával cirógattam selymes bőrét először csak a karját, majd egyre feljebb haladtam, mikor ébredezett.

-          -Jó reggelt szépségem – hajoltam közel hozzá és egy csókot hintettem ajkaira.

-          -Szia. – ébredezett, és próbálta kitörölni szeméből az álmosságot. – Mióta vagy fent? – kérdezte kedvesen. Még álmosan is irtó jól néz ki, legszívesebben most leteperném, de én úri ember vagyok.

-         - Már egy ideje ébren vagyok – nyújtottam felé a rózsát és a reggelit is idehoztam.

-          -Jaj de édes vagy. Éhen halok – kezdte el falatozni a reggelit.

-          -Mit kapok cserébe? – húztam ravaszul mosolyra a számat.

-          -Mit szeretnél? – kérdezte miközben bele ivott a cappuccinojába.

-          -Először is egy csókot- hajoltam közelebb és lecsaptam ajkaira. – Utána meg menjünk el ebédelni- mondtam két puszi között, amiket a szájára adtam. – Majd vacsorázni is este- adtam még egy puszit.

-          -Rendben – nevetett, majd adtam neki még egy negyedik puszit is a szájára. Megszólalt a telefonom, a fenébe bár kikapcsoltam volna, elhúzódtam Daisytől és felvettem.

-          -Itt Harry. – szóltam bele, de szememmel végig Daisyt néztem és ujjaimat kezén körkörösen mozgattam, mire csak elkuncogta magát.

-          -Harry. Paul vagyok, be kell jönnöd a stúdióba.

-          -Mi? Ne már! Szabadságon vagyok – mondtam neki, a pumpa már felment bennem.

-          -Tudom, de a menedzser szólt, és elég rossz kedvében van. Mit csináltál már megint? – kérdezte Paul.

-         - Semmit, komolyan. De mindjárt indulok. – mondtam és kinyomtam a telefont.

-         - Mennem kell – lettem szomorú.

-         - Hát, lőttek a mai ebédnek – állt fel az ágyból és elindult a fürdőszobába.

-        -  Daisy, én tényleg nem tehetek róla – mentem utána magyarázkodni.

-        -  Nem haragszom, csak sosincs időnk egymásra. – fogta össze a haját és megmosta az arcát.

-         - Akkor jó, és ígérem, sietek – öleltem meg hátulról. Felém fordult és mélyen a szemembe nézett. Azok a gyönyörű barna szemei egyszerűen elvarázsolnak. Kezeit nyakam köré fonta és lágyan megcsókolt.

-          -Szeretlek – suttogtam ajkaira, mire csak elmosolyodott.

-         - Én is. De menj már, mert elkésel- tolt ki a fürdőszobából. Felkaptam a telefonomat,  a kocsi kulcsot és elindultam.

Mikor odaértem a fiúk már ott voltak. Niall szokásához híven tömött magába valami kaját, Zayn és Liam beszélgettek, Louis pedig telefonált.

-         - Végre ide értél! – mondta Liam. A többiek csak intettek.

-         - Ne is mond, megint mi történt? – huppantam le a legközelebbi kanapéra.

-          -Valamit meg kell beszélni a Madison Square Garden-es koncerttel.

-          -És ezt pont a szabadnapomon? – keltem ki magamból.

-         - Igen, pont ott- jelent meg Paul. – A menedzser már vár – biccentett az ajtó felé. Bementünk és hallgattunk a teendőinket.

Az egy órás megbeszélésnek, szerencsére hamar vége lett, már indultam volna haza, mikor a menedzserünk, Tom megállított.

-          -Harry! Veled még beszélni valóm van – ült a székében, a szeméből csak úgy áradt a szigor. Most jön, a lecseszés már érzem, de most mit tettem? Visszahuppantam a kanapéra és figyeltem.

-          -Nos először is meg kell kérdeznem rendben van a kapcsolatoddal? – kérdezte hidegen. Ebben az emberben semmi érzelem nincs?

-         - Igen, miért? – kérdeztem óvatosan.

-        -  Nos, ezekért – dobta le elém az újságokat és kinyomtatott papírokat. Elvettem és el kezdtem olvasni. A szemem majdnem kipattant mikor megláttam a címet.  Én meg Taylor Swift? Ez vicc.

-          -Ez röhej – dobtam le az asztalra a papírokat. – Attól, mert kétszer váltottam vele pár szót már is megcsalom a barátnőmet? – kérdeztem idegesen.  – Meg ugyanolyan nyaklánca van, hát és? Sok embernek van ilyenje – mutattam a nyakamba logó ékszerre.

-          -Hiszek neked fiam- zárta le a témát. – A másik, amit mondani akartam, az pedig, hogy Daisy lehetne az elő zenekarotok a Madison Square Garden-es koncerten.

-         - Komolyan? – csillogtak a szemeim, ez azt jelentené, hogy Daisy velem jöhet Amerikába.

-          -Úgy nézek ki mint aki viccel? – kérdezi faarccal.

-         - Nem uram – kértem bocsánatot.

-          -Elmehetsz, a többit megbeszélem Daisy menedzserével. Felpattantam a helyemről és már indultam is haza. Mikor beszálltam a kocsiba első dolgom az volt, hogy megcáfolom a pletykákat. Telefonomba belepötyögtem az alábbi szöveget.

Harry Styles: Nincs semmi köztem és Taylor Swift között, boldog vagyok Daisyvel!! X

Amint láttam anya is megcáfolta ezt az ostoba pletykát, nem hagyom, hogy bármi Daisy és közém álljon. Ránéztem az órámra, nem is voltam olyan sokáig távol, mint hittem. Hosszú még ez a nap.