~Hatvankettedik fejezet

Sziasztok! Itt van az új rész, nem lett túl hosszú, de a lényeg benne van. Most jött el az évad utolsó része, kérlek titeket kommentben írjátok meg, hogy szeretnétek-e második évadot, mert akkor folytatnám.
Jó olvasást! Köszönöm, hogy ennyit vártatok :) Puszcsi ♥

Louis szemszöge: 

-  Jake? Szia. Mi a helyzet? – kérdeztem. Hangomon még mindig érezni lehetett a meglepettséget.

-  Nem hívnálak, ha nem lenne gáz- hangja ideges volt, a háttérben valami tuc tuc zene üvöltött.

-Mi történt? – kérdeztem ijedten, de a választ már valahogy mintha tudtam volna.

-Harry után jöttem egy bárba és nagyon ki van… Érte kéne jönnöd. Nem kérném, ha nem lenne tényleg gáz. – Igen igaza van… Jake megoldotta volna már rég, de nem bír vele, vagyis Daisy nem jön vissza Londonba.

-    A legközelebbi géppel indulok, reggelre odaérek – válaszoltam és kinyomtam. Az asztalnál mindenki ijedten nézett rám. – Harry után megyek – adtam választ a kérdő tekinteteknek.

-Baj van? – kérdezte Eleanor miközben megsimogatta a kezemet.  Csak bólintottam, felálltam az asztaltól és a szobámba igyekeztem. – Hé elmondhatnád – jött utánam El aggódva.

- Harry egy bárban van és totál részeg... – válaszoltam.

-  Szóval akkor Daisy nem jön vissza – hangja kétségbeesett volt és ijedt. Nagyon összebarátkoztak az elmúlt időszakban, gondolom őt is bántotta az eset, hogy Daisy lelépett.

- Nem lesz semmi baj, majd én beszélek a fejével – álltam elé és gyengéden az álla alá nyúltam. – Sietek, maradj itt anyáékkal – csókoltam meg. A családomtól is elköszöntem és már indultam is vissza Londonba, közben foglaltam egy jegyet egyenesen New York-ba. Holnap már ott is leszek és hazahozom a barátomat. Megpróbálok beszélni Daisy fejével, de ha rám sem hallgat, akkor Harry egyenes összeomlik…mármint ha ez ennél jobban lehetséges.

Hamar a fővárosba értem, egyenes a közös 1D házba igyekeztem, mivel értesítettem a srácokat egy SOS sms-sel.

- Na, mi a helyzet? – pattant fel Zayn a kanapéról. Már mindenki engem várt.

-  Harry… érte megyek New York-ba. – elég volt csak ennyit mondanom mindenki értette mi történt. Sőt azt is tudták, hogy Daisy nem fog visszajönni.

-  Én is menni akarok – szólt közbe Niall.

-    Jobb, ha egyedül megyek, ti is tudjátok.

-  Igen, igaz, rád hallgat Harry- értett egyet velem Liam.

-  Mikor indul a gép? – kérdezte Zayn.

- 2 óra múlva. Reggelre fogok odaérni, remélem nem lesz késő. – néztem rá az órámra és elindultam a bőröndömet előkészíteni.

Mikor az úti célomon végre landolt a gép, fáradtan igyekeztem a kirendelt autóhoz, ami engem várt. A rajongók valahogy megtudták, hogy én ma érkeztem és már itt vártak. Hajnali 6 óra és itt vannak, nem semmi egy bagázs az biztos. Néhány biztonsági őr feltartotta őket, mivel sietős, de ha Harryt összekapartam kárpótolni fogom őket. Beszálltam az autóba és elővettem a telefonomat, mert Jake elküldte annak a bárnak a címét, ahol Harry volt, de mint kiderült még mindig ott van.

-Végre ideértél – épphogy kiszálltam Jake-kel találtam szembe magam. – Hé, elég szarul nézel ki.

-   Nem aludtam – válaszoltam tömören. – Hol van?

-  Bevitettem egy hátsó szobába, de nem akart eljönni, lehetetlen kirángatni innen. Egész nap ivott és belekötött egy motoros banda vezérébe is.

-   De mi a fene történt? – kérdeztem, miközben bementünk.

-    Daisy megjelent valami bemutatón avval a Lucas gyerekkel, de tudomásom szerint csak, mint barát elkísérte, Harry pedig valahogy megtudta és odajött. Lucas-t kórházba kellett vinni. – Ahogy ezek a mondatok elhangoztak, egyszerűen nem ismertem rá Harry-re. Vagy mégis? Csak elképzeltem mi lenne, ha velem történne ez? Szerintem ugyanezt tettem volna.

-   Hazaviszem Harry-t. Jobb lesz neki így – csak ennyit válaszoltam. Elég hosszú idő elé nézünk, míg helyrejön, de így lesz a legjobb. Tom elérte, amit akart, Daisy szakított Harryvel.  Amint beléptünk a szobába megláttam Harry-t, aki valami fickóval veszekedett.

-   Harry- a hangomra megfordult és szája grimaszra húzódott.

-   Helló Louis. Kérsz egy kicsit? – mutatta felém a whiskys üvegét. Próbált felállni, de visszaesett a székbe.  – Hoppá ez nem megy – nevetett.

-   Hagytátok, hogy seggrészegre leigya magát? – kérdeztem ingerülten Jake-től.

-     Hé, ne néz rám, próbáltam elvenni, de lehetetlen volt. – mondta védekezésképpen és a szobában a többiek csak bólogattak- Örülök, hogy meg tudtam egyezni azokkal a motorosokkal, hogy a szupersztárnak ne essen baja.

-  Gyere, Harry menjünk haza – leültem mellé és kivettem a kezéből az üveget.  – Most engedtek ki a kórházból nem lenne szabad innod.

- Őt választotta – nevetett meggyötörten – Vége van – temette arcát a tenyerébe.

-Sajnálom – Rettenetesen sajnáltam Harryt, szörnyű volt így látni. – Menjünk vissza a hotel szobádba. Nem ellenkezett, felsegítettem és elindultunk a hotelba. Furcsa módon az oda utunk zökkenőmentes volt, kivéve, hogy 2szer meg kellett állni, mert Harry gyomra nem bírta. Jake felkísért minket az emeletre, amint megérkeztünk Harry bevetette magát az ágyba és már aludt is.

- Kösz a segítséget – ültem le a kanapéra.

-   Ugyan semmiség. Most mi lesz? – nézett rám kíváncsian.

- Gőzöm sincs, ma este hazamegyünk – válaszoltam.

-  Nem tudom mi ütött Daisy-be, de megváltozott.

-Bár tudnám mi történt azon az estén – gondolkodtam el.  –A baleset óta minden más lett. De azért vigyázz a kicsi lányra.

- Ez a dolgom, nem engedem, hogy baja essen. – állt fel. – Nem tudom, mikor látjuk újra egymást, de vigyázzatok magatokra és a Göndörkére is.– vigyorgott rám és elment.

-  Úgy lesz – mondtam, de ő ezt már nem hallotta. Felhívtam a srácokat, hogy minden rendben van, Harry alszik és, hogy ma este indulunk. Nagyon úgy néz ki, hogy Harry számára itt ért véget valami.