~ötvenkilencedik fejezet

Sziasztok! Itt az új rész! Köszönöm a 7 komentet látjátok írtok ti, csak mindig mondani kell az elején :) Szóval most is várom ám azokat a kommenteket pontosan 6-ot! Jó olvasást! Puszi ♥

Harry szemszöge:

 Furcsát álmodtam… rettentően furcsát. Először is, balesetem volt és életem szerelme elhagyott.

- Látom felébredtél kisfiam – hallottam meg anya hangját. Kinyitottam a szememet, de a hirtelen erős fény miatt hunyorogtam, és oldalra fordítottam a fejemet, ahol anya ült a széken. – Hála Istennek, hogy felébredtél! – jött közelebb és megölelt, mikor már nagy nehezen feltápászkodtam ülő helyzetbe.

 - Rosszat álmodtam – öleltem vissza – Daisy hol van? – kérdeztem kíváncsian, mire anya csak furcsán nézett.

- Nem emlékszel mi történt? – kérdezte szomorúan. – Daisy visszament New Yorkba...

-Nem – lettem ideges, - azt csak álmodtam, nem hagyhatott el – keltem ki magamból, de már könnyeimmel küszködtem. – Utána megyek!- közöltem anyával döntésemet, mire halványan elmosolyodott.

- Nem tudlak lebeszélni erről igaz? – kérdezte őszintén, mire válaszul fejemet megráztam. – Sejtettem – törődött bele anya – De, először is – emelte fel ujját, ami nála azt jelentette, hogy amit most kérni fog azt teljesítenem kell és utána mehetek az utamra – A doktor megvizsgál, és ha azt mondja, mehetsz, akkor menj. Hozd vissza azt a lányt, mert nála jobbat nem találsz – ölelt meg és utána elment, hogy megkeresse az orvost, én pedig felöltöztem valami kényelmesebb ruhába. Visszahozom Daisyt, kerüljön bármibe. Amíg ő nem mondja ki, hogy nem szeret, addig nem hiszem el ezt a marhaságot, amit leírt a levélben. 

Daisy szemszöge:

 Újra itt. Egy kicsit elszoktam ettől a helytől, meg ez a fránya időeltolódás sem éppen volt a kedvencem. Telefonom csörgésére ébredtem.

- Tessék? – szóltam bele álmosan.

- Harry felébredt… - ahogy ezt meghallottam, szemeimből az álom egyből eltűnt és felültem az ágyon. Megkönnyebbültem, hogy végre felébredt.

 - Ez csodálatos – szipogtam a telefonomba – És jól van? – kérdeztem óvatosan.

 -Hát ami azt illeti éppenséggel ezért hívtalak. Utánad akar menni, sőt most vizsgálta meg az orvos és azt mondta saját felelősségére elhagyhatja a kórház területét. Louis most foglalt neki jegyet.

-Micsoda? – kérdeztem ijedten. – Nem jöhet ide, valahogy állítsd meg. Nem akarom, hogy bármi baja essen. – kértem Asht.

- Tudod, hogy nem tehetek semmit ellene, valamit találj ki- mondta. – Most viszont mennem kell, mert ha Harry észreveszi, hogy veled beszéltem, nem örülne neki.

- Tudom…Szia – és ezzel kinyomtam a hívást. Szemügyre vettem a telefonomat, mert tegnap óta nem volt sok időm. 20 nem fogadott hívás, megnyitottam a listát. Az összes majdnem Harrytől jött, a többi pedig vagy Eleanor-tól vagy pedig Louis-tól. Nem avathatom őket bele, hogy miért hagytam el Londont. Higgyék azt rólam, hogy már nem szeretem Harryt, mert csak így lehetnek biztonságban. Egy üzenetem is jött az elmúlt 2 órában. 

„ Nagyon jól cselekedtél kislány! Idáig a barátaid biztonságban vannak! J. Xx”

 Nem tudom ki ez, de úgy érzem minden lépésemet nyomon követi, ami nagyon megrémiszt.

- Na mi a helyzet kislány? Hogy vagy? – huppant le a kanapémra Jake. Most is úgy nézett ki, mint egy igazi rossz fiú. Őt sem avattam be, csak annyit tud ő is, mint Ben, hogy a karrieremre kell koncentrálnom. Még őt is féltem, mert hiába nagy és erős, bármi történhet.

- Mint látod, jól vagyok, de most nem érek rá. – utaltam az előttem lévő levelekre, amikre válaszolnom kell. Sajnos eléggé elhanyagoltam a new yorki rajongóimat, csodálom, hogy még nem hagytak el.

- Figyelj Daisy, ha valamit el szeretnél mondani én meghallgatlak – állt fel és komoly arccal közeledni kezdett. Mi ez? A kész átverés show? Jake sosem viselkedett még így.

- Nincs semmi, de köszönöm – mosolyogtam rá hálásan. Ekkor csöngettek.  Jake ajtót nyitott, majd felém fordult.

-  Manapság ide minden jött mentett beengednek? – nézett rám hátra, mire én kérdőn néztem rá.

- Hát neked is szép napot kedves testőr! – Ez a hang… Nevetett idétlenül Lucas.

- Hát te? – lepődtem meg. – Honnan tudtad, hogy New Yorkban vagyok? – Ez egy kicsit ijesztő. De a hirtelen megjelenése segített egy terv megszületésében,amiben Lucas kulcsfontosságú szerepet kap, már ha elvállalja.

- Hát holnap lesz a könyvem dedikálása, gondoltam meghívlak és személyesen szerettem volna eljönni, mert olyan régen találkoztunk – mosolygott rám. – Ja és persze tele van az újság avval, hogy szakítottatok Harryvel, mivel már nem vagy Londonban.

-  Nos eljöttem – álltam fel, hogy üdvözöljem – De ez nem lényeges most. Igazából elmegyek veled a  dedikálásra – adtam be a derekam, végülis ez pont kapóra jött. – De segítened kell!

- Hé ácsi! Engem is avass be ebbe a dologba Daisy – szólalt meg Jake is.

- Nos… bármiben segítek neked – nézett rám csábos mosollyal Lucas.