~Hatvanadik fejezet

Helló lányok! Itt az új rész, köszönöm a kommenteket, de ehhez a részhez is várom ám őket:) Megint 6-ot és utána hozom is az újat, mert most nagyon belejöttem az írásba.
Szeretnélek titeket valamire megkérni, van egy facebook-os oldalam ami Cher Lloyd-ról szól és szeretném ha lájkolnátok, hogy beindítsam. Köszönöm ha megteszitek ♥ Itt a link: https://www.facebook.com/CherLloydmagyarorszag?ref=hl
Jó olvasást! Szeretlek titeket! ♥

Nos, a tervem egyszerű… Elmegyek a premierre, ami holnap lesz, ott biztos készíteni fognak képeket, és Harry azt fogja majd hinni, hogy Lucas miatt hagytam el. Fáj ezt a lépést megtennem, de kénytelen vagyok, hogy megvédjem Harryt.

-          Biztos, jó ötlet ez? – kérdezte Jake a kanapémon feküdve, míg én épp vacsoráztam.

-          Lucas rendes srác. – csak ennyit válaszoltam, mert nem volt kedvem azt hallgatni, hogy mekkora szemét vagyok, hogy ezt művelem Harryvel. Csakis miatta teszem.

-          Nekem nem tetszik ez az egész- állt fel, arca mintha megkomolyodott volna. – Szereted Styles-t, csak valami történt. – nézett rám.

-          Nem tudom, miről beszélsz – sütöttem le szemeimet és inkább a vacsorámat szemléltem.

-          Nem érdemli meg, hogy ezt tedd vele- hangja kemény volt.

-          Most hová mész? – néztem rá kérdőn.

-          Haza. Holnap jövök. – mondta, és köszönés nélkül távozott. Tudom, hogy helytelen az amit tettem, de így mindenkit békén hagy a fenyegető. Nem értem mi baja van Jake-nek, hogy hirtelen így szívén viseli Harry sorsát. Csak nem megkedvelte? Bár máshogy csinálhatnám a dolgokat, de ez nem ilyen egyszerű.

                                                                         ***

 Este sehogy sem jött álom a szememre, így egy szemhunyásnyit sem aludtam. Fáradtan csoszogtam ki mamuszomban a konyhába valami reggeli után kutatva. Végül a müzlinél maradtam és helyet foglaltam a laptop előtt, hogy nézelődjek egy kicsit a twitteremen. A baleset óta nem néztem rá a rajongóimra, így most ideje volt. Rengeteg követőm lett ismét, már majdnem 3 millió. Azta.. Hirtelen megakadt a szemem a trendeken. #HarryNeAddFel és #DarryForever. A rengeteg bántó üzenetek mellett ilyet élmény olvasni. De a mai nap után még azok a rajongóim is, akik azt szeretnék, hogy Harryvel legyek el fognak pártolni tőlem. A balesetről is rengeteg tweet volt, mindenki imádkozott értünk, hogy jobban legyünk. Gyorsan frissítettem az állapotom, hogy mindenki tudja, jól vagyok.  

@Daisy_Crawford.: Köszönöm a rengeteg támogatást, és hogy imádkoztatok. Jól vagyok! Ti vagytok a legjobb rajongók! Xxx

Mivel rettentő kíváncsi természetű ember vagyok, így megnéztem Harry twitter fiókját, hátha adott valami életjelet magáról…és bingó 2 új frissítés.

@Harry_Styles : Köszönöm a támogatást, szeretlek titeket! Xx – ez volt az egyik, a másik pedig: @Harry_Styles: Mit rontottam el? - ahogy elolvastam, kezemmel lecsaptam a laptop tetejét, és tenyerembe temettem arcomat. A szívem szakadt meg. Bár megmondhatnám neki az igazat, és hogy semmit sem rontott el, szeretem őt. De akkor csak, baj lenne. Letöröltem könnyeimet, és felálltam. Ez így nem mehet tovább! Nem sírhatok állandóan! Fogtam magam és bementem a fürdőszobába, hogy valami elviselhető külsőt varázsoljak magamra, hiszen pár óra és kezdődik a könyvdedikálás. Nagy nehezen elkészültem, hajam laza hullámokban omlott a vállaimra, míg ruhának egy egyszerű félpántos ruhát választottam.

 - Kész vagy? - Lépett be Jake a szobába. Ő nem vitte túlzásba, szokásos fekete farmert, egy szürke pólót, és a kedvenc bőrdzsekijét viselte, haja pedig fel volt zselézve.

- Igen, mehetünk – igazgattam a hajamat. Lucas nem jön értem, hanem ott fogunk találkozni a bejárat előtt. Elindultunk, mert a hotel előtt már várt a kocsi. A dedikálás egy közeli plázában lesz, a könyv címe pedig: A kegyetlen igazság. Elolvastam, bár lehet, hogy naiv vagyok, mert a könyv tényleg hasonló az én helyzetemhez. A főszereplő egy bizonyos Dan Williams aki Brooklyn-i mint Lucas és találkozik a híres Sabrina Hasting-szel aki történetesen színésznő. Viszont Sabrinanak barátja van a szintén feltörekvő zenész Nate Moon. Viszont ez csak érdekkapcsolat, hogy Nate híresebb legyen, miközben szörnyen bánik Sabrinával. Az én kapcsolatom Harryvel sosem volt érdek. Szeretjük egymást még most is, de ezt a lépést meg kellett tennem.

20 perc alatt megérkeztünk a plázához, ahol kiszúrtam Lucas-t és egy kosztümös nőt, aki épp telefonált.

- Daisy! Wáó… nagyon csinos vagy – ölelt meg Lucas, miután jól végigmért.

 - Köszönöm – pirultam el. - Szeretném bemutatni neked a menedzseremet, ő it Bridget. – mutatott a még mindig telefonálós lányra.

- Szia Daisy!- kezét nyújtotta, amit én örömmel elfogadtam, majd távozott is, mert még mindig a készülék a fülén volt.

-Sajnálom- nézett rám Lucas bocsánatkérően, mindig ilyen, sok a felkérés, mert meg akarják filmesíteni a könyvet és a telefonja állandóan csörög.

- Ó gratulálok akkor – mosolyogtam rá. Ha sikerrel jár és befut, akkor tud a családjának segíteni.

-Mehetünk?- nyújtotta ki kezét, én pedig belé karoltam, és így indultunk be, valahogy úgy éreztem a neheze még csak most jön. Elég sok ember eljött. A második emeleti könyvesboltba kellett mennünk, ahol Lucas helyett foglalt az asztal mögött és várta az embereket, hogy aláírhassa a könyveket. Mellette volt egy üres hely, amit, mint kiderült nekem tartottak fent. Leültem és csodálkozva néztem, ahogy Lucas ilyen barátságos az emberekkel.

- Daisy! –szólított meg egy fiatal lány, mire felnéztem és kedvesen mosolyogtam. – Hallottam a balesetről. Jól vagy? – kérdezte aggódva.

- Nagyon aranyos vagy, és igen jól vagyok köszönöm.

- Esetleg aláírnád te is a könyvet? – kérdezte. - Hát, persze-, vettem elő egy tollat és aláírtam. – Tessék – toltam felé a könyvet.

- Köszönöm – mosolygott és már el is ment.

 - Lucas! – szólítottam meg. – Egy kicsit levegőzöm – mondtam neki, mire bólintott és kimentem az üzletből. Nem keltettem nagy feltűnést, mert alig-alig jött csak hozzám oda valaki egy képért vagy egy aláírásért. Észre sem vettem, de Jake felszívódott… na, igazi testőr komolyan. Épp visszaindultam, mikor egy furcsa érzés tört rám, mintha valaki figyelne. Ahogy megfordultam, tekintetünk találkozott, a levegő csak úgy szikrázott közöttünk. Ott állt, öltözéke a szokásos egy fekete farmer és egy fehér póló, viszont rajta még látszódott a baleset következménye, ugyanis arcán kisebb fajta sebek voltak, amit a betört ablaküveg okozott, de így is irtó helyes volt.  Csak álltunk egymással szemben, ő sem eresztette el a pillantásomat, és én sem az övét. Nem kellene itt lennie. Egy szomorú mosolyt kíséretével közeledni kezdett felém. 

Daisy a dedikáláson: