~ötvennegyedik fejezet

Sziasztok! Rengeteg késéssel, de meghoztam az új részt,ne öljetek meg amik most fognak történni. A rész rövid lett de lényegre törő. A következő még a héten jönni fog:) Szép hétvégét! puszi ♥

 

Nem hittem a fülemnek, csak ez az egy mondat csengett a fejemben. „Szakítanod kell Harryvel”.  Nemrég békültünk ki, és nem akarok vele szakítani. Egyáltalán miért kellene? Ki találta ki ezt a hülyeséget?

-          Tessék? – kérdeztem kicsit hangosabban a kelleténél.

-          Jól hallottad. – nézett rám még mindig ugyanavval a rideg tekintettel. – Hidd el, jobb lesz nektek külön.

-          Ennél nagyobb ostobaságot még nem hallottam! – álltam fel, minél hamarabb el akartam innen menni. – Nem fogok vele szakítani, csak azért, hogy neked jobb legyen- keltem ki magamból.

-          Én csak Harry jövőjét nézem és a bandáét. Meddig fog ez menni? – állt fel a helyéről és farkasszemet nézett velem. – Jobb, ha visszamész Amerikába, neked ott kell befutnod. A célom az, hogy a banda még híresebb legyen, mint most és ehhez Harrynek egy olyan barátnőre van szüksége,aki híresebb mint te.

-          Ezt nem hallgatom tovább- fordultam meg, de hirtelen elkapta a kezem.

-          Gondold végig avval a csinos kis fejecskéddel – mondta és végül elengedte a karomat. Fogtam magam és becsaptam a hátam mögött az ajtaját. Gyűlölőm ezt az embert, nincs szíve se.  Jobb, ha kiszelőztetem a fejemet, indultam is kifelé, de ekkor egy ismerős mellkasba botlottam.

-          Hé, kicsi lány mi történt? – kérdezte Louis ijedten.

-          Hol van Harry? – néztem fel rá már könnyes szemekkel.

-          A kocsiban vár rád, de addig nem engedlek el, míg el nem mondod mi történt – húzott maga után a fiú mosdóba.

-          Ez a fiú wc- töröltem le a könnyeimet.

-          Na, ne mond- fordított maga felé. – Ki vele! Mit mondott Tom? – láttam a szemében az aggódást.

-          Azt akarja, hogy szakítsak Harryvel – ahogy ezt kimondtam zokogásban törtem ki. Louis még mindig lefagyva nézett rám.

-          Most megmondom neki a magamét- indult volna el, de én visszahúztam.

-          Ne, nem akarok balhét- szemében őszinte aggódást vettem észre, magához húzott és csak sírtam.

-          Minden rendben lesz- simogatta a hajamat, megnyugvás képen.  – Harry jobb, ha még erről nem tud, mert még hülyeséget csinálna.

-          Igen tudom, nem akarom, hogy kirúgassa magát a bandából, hisz ez az élete.

-          És te is az vagy már, majd beszélek Tommal és este felhívlak.

-          Köszönöm Louis! - hálás vagyok ennek a fiúnak, ő az, aki a legközelebb áll hozzám Harry után. Próbáltam megnyugodni, mert nem akarom, hogy Harry bármit is észrevegyen. Megtöröltem a kisírt szemeimet és elválltunk Louis-val aki mint láttam Tom irodája felé tartott. Mikor kiléptem az épületből megcsapott a friss esti levegő, nem volt túl hideg a bőrdzseki, amit viseltem, pont az ilyen időre való. Megláttam Harryt, ahogy kiszállt a kocsiból és a szívem egyből összeszorult. Nyugalom Daisy, csak nyugodtan, próbáltam magammal elhitetni, hogy minden rendben. Reggel mikor felkeltem, azt hittem ez is csak egy átlagos nap lesz, de tévedtem. El akarnak választani életem szerelmétől, de azt várhatják. Még Benre is ideges voltam, mert ő tudta, hogy Tom mit akar mondani. Lehet, hogy ő is benne van az egészben. De akkor új menedzser után fogok nézni.

-          Szia, Kicsim – ölelt magához Harry, ez az illat megőrjít. – Mit akart Tom? – tért rá a lényegre.

-          Semmi különöset- próbáltam hazudni, de átlátott rajtam. – Inkább menjünk haza, fáradt vagyok- indultam el, de visszahúzott.

-          Na, állj csak meg! Mit mondott Tom? – kérdezte meg még egyszer, de már láttam, hogy a türelme fogytán van.

-          Semmi olyan Harry, hidd már el – már engem is felhúzott, hogy ennyire nyaggat.  – Csak, hogy kevesebb időt leszünk együtt, mert jön a turnéd ennyi. – mondtam azt, ami a legelőször eszembe jutott.

-          Ennyi? A turné csak a jövőhónapban lesz.

-          Tudom.  De menjünk már- sietettem.  Beszálltunk a kocsiba és már mentünk is.

-          Ugorjunk be valami kajáért, mert éhen halok – szólalt meg hirtelen.

-          Rendben – néztem ki az ablakon, eleredt az eső, mi jöhet még a mai nap? A pizzázó felé tartottunk, mivel ez London legjobb pizzázója és már kezdek én is éhes lenni.

-          Egyre jobban esik – nézett ki Harry az ablakon, én csak az ablaktörlő mozgását figyeltem, ahogy ide-oda járt.  – Mi a baj? – kérdezte Harry. Tekintetem ráemeltem.

-          Semmi- fordultam el tőle, mielőtt elsírom magam.

-          Daisy, ismerlek- tette kezét a combomra, amitől összerezzentem.

-          Inkább figyeld az utat- böktem fejemmel az út felé.

-          Azt hittem, mindent elmondunk egymásnak – mondta halkan. Válaszolni akartam, de ekkor erős fény bántotta meg a szememet.

-          Úristen Harry vigyázz!- kiáltottam és ezután minden elsötétült…