~ötvenharmadik fejezet

Sziasztok! Tudom, hogy késtem léci ne öljetek meg. De alig van időm írni, ez a végzős év nagyon nehéz.
Nem is írok többet Jó olvasást! ♥

 

A karácsony fantasztikusan telt, az újév is remek volt, de hamarosan újra a munkámra kell koncentrálnom.  New Yorkba se mentem még vissza, mert most Harrynél lakok. Igazából nem beszéltük meg teljesen, de amikor el akartam menni házat nézni, csak annyit mondott, hogy felejtsem el. Mindig szóba akarom hozni, hogy beszéljük meg ezt a New York-os dolgot, mert én ott lakok, ott van Ben, a munkám, de itt pedig Ő van.Magányosan fogyasztottam a reggelimet, mert Harry a fiúkkal volt egy megbeszélésen. Utána Ashleyvel találkoztam, mert egy kicsit gyakoroljuk a vezetést. Szeretne jogsit, mivel az én autóm még mindig nincs itt, ezért kölcsönkértem apáét, aki nagy nehezen belement és odaadta.  Mikor becsöngettem Mr. Coleman nyitott ajtót.

-  Szia Daisy! Ash még alszik, tudod sokáig volt fent, mert a barátjával beszélt telefonon.  – tessékelt be a házba.

-  Jó reggelt Mr. Coleman. – mosolyogtam rá.

-  Keltsd csak fel, - ment be a konyhába. Óvatosan benyitottam a szobájába, és láttam, hogy még az igazak álmát aludja. Na, várj csak, gondoltam magamba.

- Jó reggelt! – ugrottam rá. Szegény eléggé megijedt, mert leesett az ágyról.

-  Micsoda remek ébresztés- morogta és feltápászkodott az ágyra.

-Ne aludj vissza, különben leöntelek egy pohár vízzel!- Úgy tűnik beadta a derekát, mert nem feküdt vissza. – Gyerünk, öltözz! – utasítottam.

-   Miért is? – ásított egyet.

- Apa odaadta a kocsit, megyünk vezetni- mondtam vidáman.

-   Teljesen elfelejtettem – fogta a fejét, odaugrott a szekrényéhez, kikapott belőle valami ruhát és elment készülődni.

-    Ne öltözz ki, Niall nem lesz ott- szóltam neki.

- Haha, marha vicces – jött ki a fürdőből, egy fehér inget és egy farmert viselt, haját pedig felkötötte kontyba a feje tetejére. – Különben is ma nem találkozunk.

-Miért mi dolga lesz a megbeszélés után? – kérdeztem kíváncsian.

- Találkozik a haverjaival, azt hiszem Conor Maynard is ott lesz.

-Tényleg- döbbentem meg. – Te még nem is találkoztál Conorral,

- Majd te bemutatsz neki – nevetett. – Tudom, hogy ő az egyik kedvenc énekesem.

-  Igen, persze-, álltam fel. Ashley gyorsan belebújt fekete telitalpú cipőjébe és már mentünk is a régi sulink felé. 

Hamar odaértünk, mivel hétvége van a suli zárva volt, de engedélyt kaptunk rá, hogy a parkolóban lehessünk. Hát igen, ez egy jó dolog az ismertségbe, máshogy állnak hozzád. Bármit megkaphatsz, bár ez nem mindig jó. Volt, hogy csak azért akartak velem barátkozni, mert híres vagyok. Még szerencse, hogy Ashley más.
- Vigyáznod kell a kocsira, mert apa ki fog nyírni, ha baja lesz- mondtam Ashnek, miközben helyet cseréltünk. Ő beült a kormány mögé, én pedig az anyósülésen foglaltam helyet.
- Majd veszel neki egy újat! – kacsintott rám nevetve.
- Vennék én neki, de nem szeretne újat. Tudod mit szokott mondani, hogy ez a kocsi mindent megélt már.
- Ezek a férfiak meg az autóik- forgatta meg szemét, majd beindította a motort.

Daisy_Crawford: Épp tanítani próbálom Ashley-t vezetni ! Xx

Eléggé hamar elment az idő, már be is sötétedett, mikor elindultunk hazafelé, de már én vezettem.
- Eléggé jól vezetsz – mondtam neki, mikor megálltam a piros lámpánál.
- Tudom, holnap Niall-el fogok gyakorolni. – nézett ki az ablakon.
- Mond csak Ash minden rendben? – kérdeztem tőle.
- Miért ne lenne?- nézett rám kérdőn.
- Tudod csak az utálkozók, hogy viseled?
- Nem foglalkozok az internettel, és az sem érdekel ki mint gondol. Szeretem Niall-t és kész. Különben is Niall is boldog velem, akkor a rajongói is legyenek azok.
- Jogos. – adtam neki igazat.
- Holnap találkozunk? – kérdezte, mikor leparkoltam a házuk előtt.
- Persze, majd hívlak – köszöntem el tőle. Még ültem egy kicsit az autóban és csak gondolkodtam. Telefonom zavart meg, a kijelzőn Ben neve jelent meg. Ez sosem jelent jót.
- Igen? – szóltam bele és vártam az ítéletet.
- Daisy! Itt Ben. A fiúk menedzsere beszélni szeretne veled még ma este, ezért hívott fel engem. Úgyhogy menj a stúdióhoz, mert ott van.
- Miért? Mit akar tőlem Tom? – kérdeztem meglepetten. Csak nem megint egy közös dal? Vagy valami más?
- Majd ő elmond mindent- éreztem a hangjában, hogy ő már tud mindent, de nem mondja el.
- De hulla fáradt vagyok – próbáltam beadni Bennek, semmi kedvem nincs találkozni ma avval a szigorú emberrel. Ő rosszabb mint Ben.
- Nincs apelláta. Indulj, vagy mérges leszek!- utasított, ahogy ismerem, arcán most ott van az önelégült mosoly, amitől mindig frászt kapok.
- Jó, jó. Indulok – nyomtam ki a telefont, és elindultam a stúdió felé.

Harry szemszöge:
- Harry koncentrálnál? – hallottam meg Liam hangját.
- Mi? Ja igen, bocsi – próbáltam összeszedni magam.
- Mi van veled? – nézett rám Zayn is.
- Egyszerű. Szerelmes- szólalt meg Louis nevetve. – Karácsony óta ilyen, biztos jól telt- kacsintott rám. A többiek is nevetni kezdtek.
- Foglalkozz inkább a saját magánéleteddel – bokszoltam bele a vállába.
- Hé, ez fájt- simogatta a vállát, mintha akkorát ütöttem volna. – Nem elég, hogy megcsaltál, még bántasz is. Köztünk mindennek vége- játszotta megint a sértettet, és vigyorogva kiment. Még próbáltunk egy kicsit, aztán hulla fáradtan a kanapéra rogyottam.
- Na srácok mentem, mert Perrie-vel találkozok. Sziasztok! – kapta fel Zayn a cuccait és már el is ment. Gyorsan írtam egy smst Daisynek.
„Ma egy romantikus vacsora? Hiányzol!! Xx”
A válasz hamar meg is érkezett.
„Nem fog menni, mindjárt meglátod miért!”
Nem értettem, mit fogok meglátni? Ekkor Daisy jelent meg az ajtóban. A vigyor egyből megjelent az arcomon, a szívem őrült tempóban verni kezdett. Ez a lány miket vált ki belőlem? Hihetetlen.
-Szia Daisy! Tudod annyira elveszed Harry eszét, hogy még koncentrálni sem tud- mondta Liam nevetve.
- Szálljatok le rólam! – álltam fel és egy csókkal üdvözöltem szerelmemet.
- Szobára- nevetett Niall, mire csak felmutattam neki a középső ujjamat. Megfogtam Daisy kezét és kimentünk az épületből.
- Hiányoztál, de mit keresel itt? – simítottam végig arcán.
- Te is – fonta össze kezét nyakam körül, - Tom beszélni akar velem.
- Minek? – lepődtem meg.
- Nem tudom, de biztos semmi komoly- mosolygott rám.
- Jó bemegyek veled- mondtam neki. Mit akar az én menedzserem Daisytől?
- Végre megjöttél – jelent meg Tom szigorú tekintettel. – Daisy kérlek, fáradj az irodámba, egyedül.
- Én is menni akarok!- tiltakoztam.
- Felejtsd el- mondta hűvösen és bement az irodába.
- Addig menj haza, majd megyek én is – mondta Daisy.
- Viccelsz? Megvárlak!
- Rendben – adott egy csókot és elindult Tom után. Mi folyik itt?

Daisy szemszöge:

Követtem Tomot az irodájába, végig a hátát néztem és csak egy dolgon járt az eszem. Mit akar tőlem? Ha megint egy duettről lenne szó, azt nem ő mondaná el, mert nem az én menedzserem. Kinyitotta előttem az ajtót és bementünk. Helyet foglaltam az asztala előtti székén és csak figyeltem. Leült velem szembe és jeges tekintettel nézett.

-          Nos, köszönöm, hogy bejöttél. – kezdte a monológot.

-          Semmiség, de miről van szó? – tértem rá a lényegre.

-          Jó, minden köntörfalazás nélkül kimondom. - sóhajtott. – Szakítanod kell Harryvel.