~ötvenedik fejezet

Hello mindenki! Meghoztam az 50. fejezetet, remélem tetszeni fog. Most hamarabb felraktam,de csak 1 feltétellel, ha kapok visszajelzéseket, hogy milyen lett, mert eddig elég keveset kaptam. Sajnálom, de megint be kell vezetnem a komment határt. Tudom, hogy iskola van meg minden, én vagyok az aki a legjobban megérti, de viszont így nem tudom, hogy egyáltalán érdemes-e folytatnom. Remélem megértitek. Szóval 10 KOMMENT és hozom az új részt. Jó olvasást! ♥

 

-          Már végeztünk az ebéddel, amikor felfigyeltünk egy nagyobb lánycsapatra, akik a bejárat előtt sikítoztak. Ez csak egyet jelenthetett. Harry ideért.

-          -Üdv hölgyeim – köszönt Harry mindenkinek, mikor belépett az ajtón. Odasétált hozzánk és egy csókkal üdvözölt. – Jut eszembe Ash, Niall a stúdióban vár – mondta neki ravaszul.

-          -Akkor jobb is, ha megyek, később beszélünk- pattant fel a helyéről és már indult is a kijárat felé. Harry leült velem szembe, ahol eddig Ashley volt.

-          -Éhes vagy? – kérdeztem tőle.

-          -Éhen halok- mondta. Odatoltam neki az ételt, amit rendeltem neki mielőtt megérkezett- Milyen napod volt?

-          -Fárasztó- vallottam be neki. Jobb is ha felhozom a Lucas témát. – Találkoztam Lucas-szal. – A név hallatán Harry félrenyelt, ivott az üdítőjéből majd rám nézett.

-          -Mit keres itt? – lett komor. Tekintete elsötétült, megint féltékeny.

-          -A könyve miatt van itt.

-          -Ezt te be is veszed? – kérdezte kicsit ingerülten. – Annak a könyvnek nem kéne napvilágot látnia.

-          -Ne kezd megint Harry – fogtam meg a kezét. – Ne kapj frászt, de elképzelhető, sőt biztos, hogy a találkozásunkat megörökítették. Ja és megöleltem, de csak baráti ölelés volt. – vallottam be neki. Befejezte az evést és felállt – Most mi van? – néztem rá.

-          -Van egy kis elintézni valóm. Otthon találkozunk – mondta és azzal elviharzott.

-         - Ne csináld már, most ezért? – kiabáltam utána, de, hiába mert ő már elment. Remek, gondoltam magamban. Bár jobb hogy tőlem tudta meg, minthogy ettől az idegesítő J-től. Kifizettem a számlát és visszaindultam Harry lakásába, útközben hívogattam, de kikapcsolta a telefonját. Remélem, nem csinál valami hülyeséget, hagytam neki vagy 5 hangüzenetet. Mikor megérkeztem a postaládában találtam egy levelet, ami nekem volt címezve. Felmentem a lakásba és kinyitottam. Egy üzenet volt benne és egy karkötő,ami teljesen ugyanolyan volt, mint Eleanoré. Letettem az ágyra az üzenetet meg elolvastam.

„ Nocsak vajon kié ez a karkötő? Az új öribaridnak nem hiányzik? Upsz lehet történt vele valami? J Xx”

Teljesen lefagytam. Bántotta Eleanort? Lehetetlen. Előkotorásztam a telefonomat és már hívtam is. A hívott szám nem kapcsolható, hallottam meg ezt az idegesítő hangot a vonal másik végéről. Szólnom kell Louisnak, és a rendőrségre is el fogok menni. Kirohantam a lakásból fogtam egy taxit és már mentem is Louishoz. Remélem az egész csak egy rossz vicc és Eleanor ott lesz vele. Úgy nyomtam a csengőt, mint egy őrült, mikor Louis végre ajtót nyitott.

-          -Mi szél hozott kicsi lány? – kérdezte meglepődve.

-          -Mond, hogy Eleanor itt van - mondtam idegesen és bementem a lakásba, ekkor vettem észre Harryt, aki épp a kanapén ült.

-          -Mi a baj? – ugrott fel hirtelen. Szemében mérhetetlen aggodalmat vettem észre.

-        -  Eleanor dolgozik- szólt közbe Louis. Láttam, hogy már ő is ideges lett. Elő halászta telefonját és hívta a lányt. Kínos csönd telepedett ránk, Louis fel alá járkált telefonnal a fülén, míg Harry engem nézett. Nem csodálom, hogy nem ért semmit, de ha ennek vége elmondok neki mindent. Már nem bírom , csak Eleanor ússza meg éppen.

-          -Végre El. Minden rendben? – kérdezte Louis. Biztos leesett neki, miért aggódtam érte.  – Igen, oké – csak ennyit nyögött ki. – Érted menjek? Jó 10 perc és ott vagyok. Mi? Adjam Daisyt? Rendben. – felém nyújtotta a telefont.

-          -Eleanor, hála istennek. – nyögtem ki. – Mi történt?

-          -Semmi komoly. Csak a díszlet majdnem rám esett. Megijedtem az biztos, de szerencsére nem történt baleset. Csak elvesztettem a karkötőmet – lett szomorú.

-          -Nálam van.

-          -Mi? De hát miért? – beállt közénk a 2 perces csönd, miután leesett neki – Jézusom Daisy.  Az a valaki meg akart ölni? Ha te nem mész a rendőrségre én elmegyek. Azt hiszem, most lerakom, kicsit megnyugszom. Később találkozunk. – mondta és lerakta. A sírást nem bírtam visszatartani. Harry odajött hozzám és a karjaiba zárt.

-          -Sshh… Semmi baj. – nyugtatott Harry. Kicsit sikerült is megnyugtatnia. Kibontakoztam öleléséből és leültem a kanapéra magammal húzva őt. Louis már elment Eleanorért, így kettesben maradtunk. Ideje, hogy elmondjak mindent.

-          -Na, most már avass be tényleg. Tudtam, hogy a Jake-es sztori csak átverés volt. Daisy aggódom, és úgy tudtam, hogy mindent megosztunk egymással. – simított végig karomon.

-          -Sajnálom – csak ezt a szót tudtam kinyögni. Újra előtört belőlem a sírás, egész testemben remegtem.

-          -Itt vagyok, csak mond el. Vagy nem bízol bennem? – kérdezte komolyan.

-          -Nem erről van szó, csak nem akarom, hogy bántsanak – próbáltam visszatartani újra előtörő sírásomat. Letörölte könnyeimet.

-         - Ki bántana? – faggatott tovább.

-          -Valaki fenyeget, de ez nem csak egy sima rajongó. Ez egy őrült Harry. Ashleyt és Eleanort is ő bántotta. És téged is bántani fog, azt akarja, hogy szakítsunk- mondtam a szemébe. Pár pillanat kellett, míg felfogta, majd szemében mérhetetlen düh jelent meg. Próbálta magát türtőztetni, szaggatottan vette a levegőt, majd így szólt.

-          -Megoldjuk együtt jó? Nem hagyom, hogy bántsanak érted? – emelte fel az államat és egy puszit lehelt az ajkaimra. Mintha egy kő esett le volna a szívemről, hogy beavattam Harryt is. Bár elég rossz előérzetem is lett hirtelen. – Most pedig mutasd az smseket.  – Oda adtam neki a telefonomat és olvasgatni kezdte. Meglátta azt az üzenetet, amit ma kaptam, amin én és Lucas vagyunk. – Érdekes találkozás lehetett- vágott egy fintort és tovább olvasgatta.

-         - Harry ne kezd Lucas csak a ba…

-          -Tudom csak barát- vágott közbe.

-          -Igen- helyeseltem. – De evvel a fenyegetővel ne csinálj, semmit kérlek- fogtam meg a kezét.

-          -Mi? Dehogynem. Kinyomoztatom, honnan jönnek az üzenetek. – háborodott fel. – Nem hagyom, hogy a barátnőmet bántsák. – kelt ki magából.

-          -Kérlek ne, ez az egész, amit elmondtam maradjon köztünk, ha megtudja, hogy elmondtam bántani fog, és azt nem bírnám ki. – lett megint könnyes a szemem.

-          -1 hetet adok, de ha utána is írogat, akkor már intézkedni fogok – nyugtatgatott és magához húzott, hogy megnyugodjak.

-          -Köszönöm- csak ennyit bírtam kinyögni. Tényleg hálás voltam neki, annak ellenére, hogy nem mondtam igazat, még így is hitt nekem és bízik bennem.
- Remélem most már beavattad Harryt- jöttek meg Eleanorék. Ahogy meghallottam hangját felugrottam és a nyakába ugrottam.
- Sajnálom sajnálom az egész az én hibám- öleltem szorosan magamhoz.
- Nem haragszok, főleg, hogy már szóltál Harrynek is- mosolygott rám.
- Eleanor, hogy tudsz ilyen nyugodt lenni, mikor most akartak megölni?- kérdeztem tőle idegesen.
- De nem sikerült, ezért nem aggódom. Bár Louis egy darabig mindenhová kísérni fog. Lehet neked is szólni kéne Jake-nek.
- Vigyázok én rá!- jött oda Harry felháborodva. – Nem kell ide az az izomagy- féltékenykedett.
- Biztonságban érzem magam Harryvel- bújtam karjai közé.
- Jobb, ha mi hazamegyünk – mondta Harry Louisnak – Rátok fér a pihenés – indultunk kifelé, Harry biztatásképp megsimogatta Eleanort és közben „minden rendben fejet” vágott. Beszálltunk a kocsiba és már indultunk is.