~negyvenkilencedik fejezet

Szép napot nektek drága olvasóim! Meghoztam az új részt, remélem elnyeri tetszéseteket. Nincs hozzá fűzni valóm csak írjatok kommenteket:) Annyira jó őket visszaolvasni, hogy az hihetetlen:) És pipáljátok ki az Elolvastam-ot :) puszi♥ Jó olvasást! 

 

Harry szemszöge:

London. Hiányzott, bár csak 4 napot voltunk távol a srácokkal, mégis jól érzem magam az ismerős környéken. Az idő most is a megszokott volt, borús, esős londoni nap. Most 1 hét szabadságunk van, amit én Daisyvel fogok tölteni.  Valami nem stimmel a meséjével Jake-ről, látszik rajta, hogy azt akkor találta ki. De miért nem mondja el az igazat? Hisz bennem megbízhat, azt mondta szeret. Louis és Eleanor is furcsán viselkedett, de mikor rákérdeztem Lou-nál rögtön más témára terelte a szót.

-          -Hahóó – lengette kezét előttem Daisy. – Itt vagy?  - kérdezte avval az angyali mosolyával.

-          -Hát, persze-, próbáltam vidáman válaszolni, de nem jött össze. Daisy csak kérdőn nézett rám. Néhány rajongó ekkor bukkant fel, így megúsztam a magyarázkodást. A többiektől elbúcsúzkodtunk és elindultunk a lakásomra. Beszálltunk az autóba és már a gázra is tapostam. Daisy telefonja csipogni kezdett, előkotorászta a táskájából és nyugodt arckifejezése hirtelen megváltozott, szemem sarkából figyeltem a reakcióit.

-          -Minden rendben? – kérdeztem gyanakodva.

-          -Persze-, erőltetett arcára egy mosolyt. – Csak Ashley volt – mondta és elrakta a telefonját, ezután az út további része ismét csöndben telt. Hamar megérkeztünk, kinyitottam neki az ajtót, mikor beléptünk táskáimat ledobtam.

-          -Végre itthon- fújtam ki a levegőt.

-          -Szóval ez az új lakásod – nézett ámultan körbe. – Egész rendezett, de mivel férfi vagy és túl nagy a rend gondolom, van külön takarítónőd igaz? – kérdezte.

-         - Fenébe lebuktam. – vakargattam tarkómat.

-          -És hány éves?

-          -18 éves igazi szőke vadmacska- húztam az agyát. – A neve Rebekah. Tudod sokszor szokott jönni- léptem hozzá közelebb.

-         - Igen? – kérdezte meglepetten.  – És mond csak Harry ma is fog jönni? – az ingemnél fogva magához húzott, úgy tűnik belement a játékba.

-         - Azt hiszem, bármelyik pillanatban betoppanhat. – toltam a falhoz, háta már a falnál volt így nem tudod elhúzódni.

-          -Lehet meg kéne várnunk – suttogta a fülembe, amitől már nem bírtam tovább várni, Kezei az pólóm alatt voltak. Ez a lány megőrjít. Ajkaink már majdnem összeértek, mikor kibújt karjaim közül. – Hát ezt megkaptad – nyújtotta ki rám nyelvét, és ott hagyott az előszobában. 

Daisy szemszöge:

Egy elhagyott sikátorban voltam, és Harryt kerestem. Nagyon féltem, és úgy éreztem, mintha valaki követne. Lépteimet felgyorsítottam, szinte már futottam, de az út végét még mindig nem láttam. Ekkor hirtelen valaki berántott egy ajtón. Befogta a számát, próbáltam elmenekülni, de ő csak erősen szorított. Nem láttam támadóm arcát, mert maszkot viselt. Lelökött a földre és ijesztően rám nézett. Ujját szájához emelte, hogy maradjak csendben és figyeljek. Már sírtam, mert rettenetesen féltem, tekintetem az ajtóra tévedt, ahol behozták Harryt. A szívem majdnem megállt, össze volt verve és vérzett is. Kérleltem, hogy engedjék el, de ekkor a támadom csak felpofozott és újra csöndre intett. Harry nem volt magánál, már csak azt vettem észre, hogy az egyik aki, becipelte Harryt, fegyvert vesz elő és elsütötte.

Hirtelen felültem az ágyon.

-          -Minden rendben? – találtam szemben magam egy ijedt szempárral. – Rosszat álmodtál? – simította ki szememből a hajamat. A víz teljesen levert, sőt még sírtam is.

-          -Annyira megijedtem – öleltem meg, légzésem még mindig akadozott volt.

-          -Semmi baj, itt vagyok – nyugtatgatott Harry, hátamat simogatta. – Holnap megbeszéljük, most gyere, pihenjünk – visszafeküdtünk az ágyra, mellkasára vonta fejemet és azt simogatta, míg meg nem nyugodtam. A délutáni sms amit kaptam csak jobban felidegesített. Az állt benne, hogy élvezzem ki a maradék időt Harryvel, mert nem fog sokáig tartani. Rettenetesen megijedtem, nem akarom Harryt elveszíteni. A közelsége annyira megnyugtató, most a legrosszabbkor is meg tud nyugtatni.

Reggel a nap sugarai keltettek, bántotta szememet így a takaró alá bújtam. Kezemmel az ágy másik végén tapogattam, hátra megtalálom Őt, de a hely mellettem üres volt. Álmosan felültem és az éjjeli szekrényre tévedt tekintetem ahol egy cetlit találtam.

Behívott a menedzser, valami megbeszélésre, Kaját találsz, a hűtőben délután jövök. Csók Harry.

Hát ez fantasztikus, már az első együtt töltött napunkat elrontja valami. Kimentem a konyhába és készítettem magamnak valami reggelit. Találtam csokis müzlit és tejet, amit hamar el is fogyasztottam. Az óra reggel 9 órát mutatott, régen keltem ilyen korán az biztos. Összeszedtem magam, felvettem egy fekete farmert és egy kék pólót, mivel az idő már hűvösre fordult egy bőrdzsekit is magamra kaptam. Körülnézek a városban, mivel már nagyon hiányzott. Ahogy kiléptem az ajtón megcsapott az szokásos hideg levegő, ami már hiányzott. Erről eszembe jutott, hogy még anyáékkal is beszélnem kell. Úgy döntöttem, hogy utam a régi iskolám felé veszem, ahol Ashley van. Jobb személyesen is elmondani neki a dolgokat.  Sietősre vettem lépteimet így azt se vettem észre, hogy egy fiú jön velem szembe, akinek szépen neki mentem.

  -Ne haragudj, nem figyeltem – kértem elnézést szegény fiútól.

-          -Ugyan- vette fel könyveit – az én hibám… Daisy? – kérdezte meglepetten.

-          -Lucas? Te itt? Nem New Yorkban kéne lenned? – kérdeztem meglepődve.

-          -Hát a helyzet az, hogy a könyvem miatt ide hívtak és egy könyvkiadó ki akarja adatni, hát nem fantasztikus? – örült.

-          -Hát ez csodás hír – öleltem meg, tényleg örültem neki, így a családját is eltarthatja majd. Túl sokáig öleltük egymást ezért gyorsan elhúzódtam, mert eszembe jutottak Harry szavai. Totál beléd van zúgva.

-         - És te mi járatban? – hozott fel egy témát, mert látszott rajta, hogy eléggé zavarba jött.

-         - Harryvel vagyok, és majd megyünk a szüleimhez. – válaszoltam kérdésére. – És te merre mész?- próbáltam elkerülni ezt a témát, ha tényleg belém van zúgva nem szívesen hozom fel előtte Harryt.

-          -Épp a könyvtárba. Velem tartasz? – nézett rám.

-          -Miért ne? De nem, sokáig mert Ashleyvel találkozom. – indultunk el a könyvtár felé.

-          -Ja, igen, a legjobb barátnő igaz? – mosolygott rám.

-          -Ahogy mondod. – Az úton rengeteg dolgot mesélt, lényegében elmondta, hogy a könyvében reménykedik a legjobban, és ha van, szabadideje csak azt írja. A szülei támogatják és a húga is aki mellesleg nagy One Direction rajongó.  Mikor megérkeztünk nem voltak sokan, sőt eléggé kihalt volt a könyvtár, bár gondolom, mivel hétfő van és iskola, ezért ilyen üres. Leültünk egy nyugodt sarokba, ahol segítettem Lucasnak kikeresni azokat a könyveket, amikre szüksége volt. Elég későre járt, ezért elköszöntem Lucastól mert Ashley már végzett. Még utánam kiabálta, hogy keresni fog. Sietősre vettem lépteimet, nehogy elkéssek, ránéztem telefonomra, hogy megnézhessem hány óra, de ekkor megint egy smst véltem felfedezni. Megnyitottam, amin egy kép volt, rólam és Lucasról ahogy megöleltük egymást reggel, a szöveg pedig így szólt:

„ Jajaj kishercegnő, Harry már nem is elég? Szerinted tetszeni fog neki ez a kép? J. Xx”

A kép eléggé félreérhető annak, aki nem tudja mi történt valójában. Jobb, ha én mondom el Harrynek, mielőtt ez a J bekavar. Érzem, hogy lesz egy nagy beszélgetésem vele. Végre odaértem a sulihoz és megpillantottam Ashley aki épp a miss tökély Melodyval veszekedett.

-          -Nocsak, ki jár erre? Miss megvalósítottam álmaimat kisasszony? – kérdezte nyávogva Melody.

-          -Fogd vissza magad szerintem – mentem el mellette Ashleyhez.

-          -Jaj, de megijedtem. Tűnj el innen, nekem és Coleman-nek elszámolni valónk van.

-          -Igen, Daisy hagy verjem szét, amiért rám küldte múltkor azokat az állatokat. – indult meg Ash, de én visszafogtam a kapucnijánál.

-          -Nem tudom, miről beszélsz Coleman, a fontos időmet nem arra pazarolnám, hogy téged intézzenek el- dobta hátra haját, ami meg kell jegyeznem pót volt, és eltipegett.

-         - Kinyírom – indult volna utána, de mint mindig megállítottam.

-          -Elég – szóltam rá. Jobban szemügyre vettem és láttam, hogy a keze be volt kötve. – Ugye ez nem az amire gondolok? – mutattam rá.

-          -Ennek a dögnek a csicskásai voltak . Ebben biztos vagyok.

-          -Szerintem most nem hazudott. – Féltem beismerni, de ennek a dolognak semmi köze nincs Melodyhoz. Elővettem a telefonomat és megmutattam neki az üzeneteket. Szörnyülködve olvasta.

-          -Ez már nem vicc, szólj Harrynek, vagy ha nem én fogok. – mondta komolyan.

-          -Ashley te ezt nem érted, ha elmondom neki, vele is csinálni fog valamit. – elgondolkodott a kijelentésemen.

-          -Akkor a rendőrségnek.

-          -Igen? Mit fogok mondani neki egy 12 éves, fenyeget?

-          -Nem is biztos, hogy annyi.  Na, jó mára ezt felejtsd, el- inkább menjünk, ebédeljünk valamit. – Húzott magával. Beültünk a Nandos-ba és rengeteget beszélgettünk.

-          -Niall tudja? – kérdeztem rá, a kezére céloztam.

-Azt hiszi tesin verekedtünk össze. Azt nem mondtam el, hogy utánam is jöttek. – szürcsölt bele innivalójába. Ettől kezdve nem hoztam fel többet a témát. Idő közben jött egy üzenetem Harrytől, hogy most végzett, megírtam neki, hogy jöjjön a Nandosba.