~negyvenhetedik fejezet

Szép Estét mindenkinek! Itt a beígért rész, remélem elnyeri a tetszéseteket. Nem tudom, mit mondjak róla, így sikerült. Köszönöm az előző részhez a kommenteket, lenne egy kérdésem, ha a közeljövőben lesz egy másik blogom azt is olvasnátok? Írjátok meg ezt is:) És ne feledjétek Kommentezni, kommentezni és kommentezni!! :) Jó olvasást! ♥ Xx

 

A turném végett ért, fantasztikus volt ez a másfél hónap. Minden nap más város, hiányzott már Anglia. Lehet, hogy vissza kéne költöznöm ide. De mi lesz akkor Ben-nel? Mivel ő Amerikában maradna. Ezernyi dolog kavarogott a fejemben. De még mindig nem tudom elfelejteni azt a fenyegető üzenetet. Akárhányszor lehunyom, a szememet a levél jelenik meg előttem. Harrynek nem mondhatom el, mert csak felidegesítené magát, és olyat tesz, amit meg fog bánni. Eleanor minden nap felhívott, és megkérdezte jól vagyok-e és kaptam-e azóta levelet. Szerencsére a válaszom nem volt, így megnyugodott. A Svédországba tartó gépen ülök. Ashley nem tudott eljönni, mert már iskolába kellett mennie. Így is ez a másfél hónapos kimaradás nem tett jót a jegyeinek, szóval most gőzerővel tanul. Ben nem örült neki, hogy kiveszek 2 hét szabadságot, de nekem is szükségem van a pihenésre. Ezért most a fiúkkal tartok és utána Londonba megyek meglátogatni a szüleimet. Harryvel megbeszéltük, hogy kijön elém.  Már nagyon hiányzott, szóval várom, hogy újra láthassam. Svédországban még nem jártam, szóval kíváncsi vagyok az itteni dolgokra. A gép leszállt, én pedig a váróteremben kerestem Harryt.

-   Na, ki vagyok? – tapasztotta kezét szememre valaki. Persze, ezt a valakit egyből felismertem. Érintésétől a hideg kirázott, mint mindig.

-  Nem is tudom – fordultam meg és szembe találtam magam gyönyörű szemeivel. Kék pólót és fekete nadrágot viselt.

-   Hiányoztál – üdvözölt egy csókkal.

-   Te is nekem – mosolyogtam. Még mindig elolvadok, csak ha rám néz. – Hogy hogy nincs itt egy rajongó sem? – néztem körbe a helyiségben.

-  A fiúk lefoglalták őket a hotel előtt- nevetett.

-   Örömmel látom, hogy Jake nem tartott veled- karolt át és elindultunk a kijárat felé.

-   Neki is, kell egy kis szabadság – válaszoltam.

Elindultunk a szállodába, ahol a többiek már vártak ránk. Ma este fellépnek az  X-factorban és utána megyünk is tovább.

- Megjöttünk – kiabálta Harry és bevitte a csomagjaimat a szobájába.

- Végre- jöttek ki a fiúk és Eleanor is.

- Szia Daisy- ugrott a nyakamba El,a  többiek is egy öleléssel üdvözöltek.

-   Hallottunk, hogy sikeres volt a turnéd. Gratulálunk kicsi lány- mondta Liam mosolyogva.

- Köszönöm. - küldtem felé egy hálás mosolyt.

- Srácok – jött be Paul. – Szia Daisy! – fordult felém, de már rögtön folytatta a monológját – Indulunk egy interjúra. Szedelődzködjetek!

- Igen!- ugrált örömében Louis. Odarohant Eleanor-hoz és megpörgette a levegőben. Olyan aranyosak. Elindultunk a stúdió felé, ahol felveszik az interjút. Az utat hamar megtettük, bár a fotósok most is ott voltak. Harry csak kézen fogott és maga után húzott.

Lou a fodrászuk rám bízta a kislányát, Lux-ot aki egy elbűvölő kislány, ő pedig a fiúkat készítette elő. Eleanor ott maradt velem az előtérben. Éreztem, hogy telefonom rezegni kezdett, így átadtam neki Lux-ot és sietősen kimentem a mosdóba. Mikor beértem megnéztem a telefonomat. Egy üzenet. Ismeretlen szám. Már féltem megnyitni, mert volt egy sejtésem.

Látom nem értesz a szép szóból. Bajok lesznek! Első menet indul. Szerinted a barátnőd épségben van Londonban? J. Xx

Hirtelen a szívem kihagyott egy ütemet. Tudtam, hogy ő írt. Ashley. Mi van, ha bántotta? Nem meg kell nyugodnom. Megmostam az arcom és felhívtam Ashley, jobb, ha meggyőződök róla. Kicsöng… kicsöng, de nem vette fel. Már 10. próbálkozásra, végre beleszólt.

-  Igen? – hallottam meg hangját.

-   Ash! Minden oké? – kérdeztem tőle ijedten.

-   Hát nem mondanám. Összevesztem miss tökély Melodyval és van egy olyan sejtésem, hogy ő küldte rám az embereit, de szerencsére el tudtam futni, ezért holnap megölöm. – morogta. Nagyon megijedtem. Ez a titokzatos „J” volt, ebben biztos voltam. Miért bántja a szeretteimet? Mit ártottam én neki? Éreztem, hogy szememből akaratlanul is folyni kezdett a könny. – Te sírsz? Mi történt? – kérdezte tőlem.

-  Ő volt az Ashley. Az a fenyegető. Nem tudom, mit csináljak – csúsztam le a mosdó ajtó mentén. – Írt egy üzenetet veled kapcsolatban, hogy történni fog valami, és megtörtént. Ash ez nem véletlen- szipogtam.

-  Daisy be ne dőlj ennek! Csak Melody volt, aki rám küldte ezeket, nem ez a fenyegető hidd el. Különben is meg tudom védeni magam.

-  Bántottak? – kérdeztem komolyan.

-Semmi komoly hidd el. - hallottam a hangján, hogy hazudik. Ismerem őt, és tudom, mikor mond igazat és mikor nem.

-  El kell mondanod Harrynek azért – mondta halkan.

-Nem akarom bajba sodorni. – tiltakoztam. Ekkor kopogtak az ajtón.

-  Daisy minden rendben? – hallottam meg Eleanor aggódó hangját.

-   Persze, egy pillanat-válaszoltam. – Ash! Este visszahívlak. Szia és vigyázz magadra! – Gyorsan kinyomtam a telefont, letöröltem a könnyeimet, arcomat megint leöblítettem egy kis hideg vízzel. Kifújtam a levegőt és kimentem.

-  Csak kicsit elszédültem – füllentettem, nem akarom, hogy ő is aggódjon. Átvettem Lux-ot a kezembe és visszamentünk az aulába. Éreztem magamon Eleanor furcsa pillantását.

A délután hamar eltelt, már az X-factor stúdiójában voltunk a fiúk készültek a műsorra. Találkoztunk pár versenyzővel, szegények nagyon izgultak az eredményhirdetés miatt. Örülök, hogy én ezen már túlestem. Még nyugtalan voltam a történtek miatt, de a többiek előtt nem mutattam.

-  Daisy beszélhetünk? – kérdezte Louis.

-  Persze. – mosolyogtam rá és kimentünk a hátsó ajtón levegőzni egy kicsit. Karba tett kézzel állt és arcomat fürkészte. Pillantása zavaró volt, mintha valami baj történt volna.

-  Ne nézz így- nevettem kínosan, de ő ugyanolyan maradt. – Mi a baj? – kérdeztem. Bár azt hiszem, a választ már tudtam.

- Eleanor elmondott mindent. Daisy, ebből még baj is lehet. Bízd rám és a fiúkra, csak mond el Harrynek.- jött hozzám közelebb és vállamra tette kezeit. Fejemet elfordítottam.

- Megoldom egyedül is. Különben is az csak egy rossz vicc volt. – hazudtam, nem akarom őket is belekeverni. Ha Ashley-t bántotta, velük is megteheti ugyanezt.

-  Miért érzem azt, hogy nem mondasz igazat? Egész nap olyan frusztrált voltál. – nézett mélyen a szemembe és aggódást fedeztem fel bennük.

-Igen a fellépésetek miatt izgultam csak- mondtam neki.

-   Daisy ne hülyéskedj – lett dühös. – Harrynek tudnia kell!

-    Mit kell tudnom?