~negyvenhatodik fejezet

Sziasztok! Meghoztam a 46. fejezetet,remélem tetszeni fog. Muszáj volt bele tennem egy kis izgalmat, nem tudom mennyire fog ez nektek bejönni. Kommenteket még mindig várok! Jó olvasást! ♥

 

Leültünk az ágyra és elővettem azt a dobozt, amiben a levelek voltak.

-Te aztán nem vicceltél, mikor azt mondtad sok van – nézegette El a sok papírt.

- Mondtam. – Neki láttunk olvasgatni. Eleanor talált nagyon aranyosakat, azt megmutatta, de volt olyan, amit inkább összetépett. Talán jobb is, hogy én nem olvastam el. Már elég régóta nézegethettünk és csak 1 levél maradt. Ez az egy már nem akadály, szóval felbontottam és olvasni kezdtem

.

„  Na, ide figyelj Disney hercegnő! Egyáltalán nem illesz Harryhez, és ezt nem csak azért mondom, mert a rajongója vagyok. Látszik rajta, hogy nem boldog. Visszafogod őt. Ő nem az a fajta, aki megmarad egy csajnál, főleg nem egy ilyennél, mint te. Énekelni is alig tudsz, csak jók a kapcsolataid. Ennyi vagy. Hagyd el, különben megbánod, mert hidd el én, megtalállak.  Még hallani fogsz felőlem drágaságom.

 Üdv. Joker ( j ) – Ahogy olvastam a sorokat, valami furcsa érzés fogott el. Talán a félelem?

- Na, mit írt? – kérdezte El. Odanyújtottam a levelet és ő tátott szájjal olvasta el.  – Ez azért durva. – mondta ő is meglepetten. – De héj, biztos csak egy 12 éves directioner, akinek az az álma, hogy Mrs. Styles legyen. Nézd meg még a neve is egy filmből van.  – Igen, Elnek igaza van. Ekkor Ben nyitott be.

-Daisy ez neked jött. – nyújtott felém egy szál vörös rózsát és egy borítékot. Kinyitottam és ez állt benne.

    „ Végre elolvastad a levelemet. Szuper. Akkor a játszma indul! J. Xx „– Annyira megijedtem, hogy eldobtam a virágot és a papírt is.

-  Mi a baj? – kérdezte Ben.

- Csupán van egy olyan utálkozóm, aki halál komolyan gondol mindent. Ki hozta ezt a virágot? – kérdeztem tőle idegesen.

- Egy fiú, de ő a recepción dolgozik. Azt mondta, ott hagyta valaki az asztalon neked címezve.

-   Talán fel kellene hívni Harryt- szólt közbe Eleanor.

- Lehet- bólogattam.

- Ezt, majd én elintézem, te csak koncentrálj az estére- mondta Ben és kivitte a leveleket.

-   Figyelj Daisy semmi gond oké? Tudom, hogy nehezen kezeled, de majd én segítek mindenben – ölelt meg Eleanor.

-  Inkább ne szóljunk Harrynek. Csak felzaklatná magát és képes idejönni - mondtam neki, láttam arcán, hogy nem nagyon tetszik neki a dolog, de belegyezett. A délután hamar eltelt, megmutattam Ashleynek is a levelet, de ő is azt mondta ne foglalkozzak vele. Rengeteg dolog kavargott a fejemben, miközben hármasban készülődtünk az estére. A lányoknak igazuk van, nem érdemes ezzel foglalkoznom. A végére már teljesen elfelejtettem ezt az egész dolgot. Eleanor még egy képet is készített rólam, amit feltöltött az internetre.

@EleanorJCalder Nézzétek @Daisy_Crawford, hogy szeret engem. Hát nem imádnivaló lány? Xxx 

Eleanor szemszöge:

Annyira jól érzem, magam evvel a két lüke lánnyal, hogy az hihetetlen. Bár aggaszt ez a titokzatos fenyegető, de remélem, hogy csak egy vicc az egész. Daisyn látszik, hogy kicsit aggódik, hiába tagadja le, én átlátom. Én is kaptam már számtalan fenyegetőző levelet, de szerencsére Louis-ra hallgattak és már csak, néha-néha ha kapok. Úgy érzem, szólnom kéne Harrynek, de majd csak akkor, ha személyesen is találkozunk holnap reggel, mert indulok hozzájuk. Jobb, ha ő is tud erről, nehogy elfajuljanak a dolgok. Már a liverpooli stadionban voltunk, Daisy készült a koncertre. A sminkét és a haját igazították. Még megöleltem biztatás képen és elfoglaltam a helyem Ashley társaságában. Rengetegen megismertek és integettek. Daisy már a színpadon volt és fantasztikusan énekelt. Régen nem ismertem a dalait, de rákerestem és igazán tehetséges. Ashley jól éreztem magam, sokat nevettünk, mert volt egy pillanat mikor Daisy majdnem elesett a színpadon. Hát igen, mintha Harry női verzióját látnám. A végén Daisy megköszönte a rajongóknak a sok támogatást és kérte, hogy sikítsanak nekem, hogy itt vagyok. Kicsit zavarba hozott, de integettem a közönség felé.

- Fantasztikus voltál – öleltem meg, mikor már a színpad mögött voltunk.

-Köszönöm – mosolygott hálásan. Lehuppant a kanapéra. Eléggé kimerülhetett. Hát igen másfél óra ének és mozgás eléggé kifáraszthatja.  Még beszélgettünk egy kicsit, de ekkor megszólalt a telefonom.

- Szia, Louis – köszöntem vidáman.

-  Szia-, hallottam meg álmos hangját. – Vége a koncertnek? – kérdezte.

-  Igen, itt vagyunk az öltözőbe. Miért nem alszol már?

-Csak indulj el épségben a reptér felé és már alszok is- nevetett.

- Jaj, mindjárt indulok, nyugodj meg – mosolyogtam. Hát nem nekem van a legédesebb barátom a világon? Daisy kiment Bennel beszélni így jó pillanatnak gondoltam felhozni ezt a témát. – Figyelj Lou. Van egy kis probléma.

- Mi történt? – hallottam hangján, hogy aggódik

-  Nem velem. Daisyvel. De el ne mond Harrynek, mert Daisy megtiltotta. Ha a reptéren leszek, elmesélem jó? De most nem épp alkalmas, mert Daisy bármikor visszajöhet.

-  Jézusom Eleanor, kezdesz megrémíteni.

-  Tudom, és bocsánat. Hívlak, ha elindultam. Szeretlek. – mondtam és kinyomtam, épp időben, mert Daisy jött be az ajtón.

-  Mikor indul a géped? – kérdezte.

-   2 óra múlva, lassan mennem kéne – néztem az órámra.

-  Szeretnélek kikísérni, de már indulunk is Manchester-be – láttam, az arcán, hogy kicsit szomorú lett. – Ezért Jake kikísér téged- erősködött.

-  Rendben- adtam be a derekam.  Végül is csak kivisz kocsival. – Remélem, látlak Svédországban. – öleltem meg búcsúzóul.

- Üdvözlöm a srácokat. – mondta kicsit letörten. Hát persze, hogy hiányoznak neki. Főleg Harry. Kikísért az autóhoz, ahol Jake már várt. Daisy még marad a rajongókkal egy kicsit és már indulnak is tovább. Beraktuk a csomagokat hátulra, én pedig helyet foglaltam Jake mellett az anyósülésen. Még bíztatóan Daisy-re néztem.

-  Nyugodj meg nem lesz semmi baj – mondtam neki, mire ő hálásan rám mosolygott. Elindultunk a reptérre, ahol felültem a Franciaországba tartó gépre.