~negyvenkettedik fejezet

Sziasztok! Végre kezdetét vette a 4 napos szünet, úgyhogy pihenjétek ki magatokat,amennyire lehet. Meghoztam az új részt, remélem  tetszeni fog. Az előző fejezethez, nem nagyon akartatok kommentet írni, de azért feltettem ezt:) Most azért írhatnátok hozzá többet, mert imádom olvasgatni :) Jó olvasást! puszi ♥

        

      -Right now I'm looking at you and I can't believe, You don't know,Oh oh,
You don't know you're beautiful,Oh oh,That's what makes you beautiful” – hallottam meg ezt a gyönyörű hangot, ami reggel ébresztett. Harry velem szemben ült egy fotelban, gitárral a kezében, és nekem játszott. Még pizsamában volt és elég álmos fejet is vághatott,de mosolyogva engem nézett, mikor befejezte a dalt. – Jó reggelt szerelmem! – tette le a gitárt és odaült az ágy szélére.

                                                            

-          -Szia-, válaszoltam még kómásan, de mosolyogva– Nekem énekeltél? – kérdeztem, miközben felültem az ágyba, hajamba beletúrtam, mert összevissza állhatott.

-          -Nem. Csak úgy énekelgettem, na, szerinted? – jött hozzám közelebb és egy reggeli csókkal jutalmazott, amivel visszadőltem az ágyra, evvel magamra húzva őt.

-          -Gyönyörű vagy- suttogta és hajamat fülem mögé tűrte. Elpirultam.

-          -Nem vagyok formában, de köszönöm. – kulcsoltam össze ujjaimat nyaka körül. Ajkait újra rám vetette. Heves csókcsata kezdődött. Keze már a pólómat tűrte fel.

-          -Anyukádék bármikor bejöhetnek – szakítottam meg tevékenységünket, és fogtam meg a kezét.

-         - Fenébe- Csak ennyit reagált és leszállt rólam. Mellém feküdt és pedig mellkasára hajtottam fejemet.

-          -Mi a mai program? –kérdeztem tőle.

-          -Hát először is közlöm a világgal, hogy megint együtt vagyunk- simogatta hajamat. Olyan jól esik, hogy ennyire törődik velem. – Menjünk le reggelizni – zökkentett ki gondolataim közül. Bólintottam és lementünk a konyhába. Anne már várt ránk.

-          -Végre álomszuszékok – fogadott kedvesen és lerakta elénk a rántottát. Ekkor jelent meg az ajtóban Gemma és Joe.

-          -Sziasztok – köszöntek kedvesen. Felálltam és illedelmesen bemutatkoztam.

-          -Jaj Daisy imádom a zenédet – ölelt meg Gemma – Harry végre jól választott. – mosolygott. Leültünk, most már mindannyian és elfogyasztottuk a reggelit. A hangulat jól telt, bár Harry nem bírt magával és az asztal alatt szórakozott. Lábával simogatta az én lábaimat és kezével a combomat is. Gemma kérdezett egy igen komoly kérdést, de nem tudtam válaszolni rendesen, mert Harry piszkált, ő meg csak kuncogott.

-          -Nos Daisy, holnap hol lépsz fel? – kérdezte Anne. Harry ekkor abbahagyta a piszkálódást és elkomorult. Úgy látszik, ez érzékenyen érinti.

-          -Warrington-ba- mondtam. Nekem is eszembe jutott, hogy ma este már mennem kell.  Harry felállt az asztaltól és felsietett a lépcsőn. Anne szomorúan utána nézett.

-          -Elnézést. – álltam fel az asztaltól és utána mentem. Benyitottam az ajtaján és megláttam őt. Az ágyán feküdt és a plafont bámulta. Odasétáltam hozzá és leültem.

-          -Mi a baj? – kérdeztem tőle. Bár tudtam a választ, de az ő szájából akartam hallani.

-         - Szerinted? – vágott egy grimaszt. – Holnap megint nem látjuk egymást jó sokáig. –Sóhajtottam egyet, majd odabújtam hozzá, ő pedig átölelt.

-          -Tudom, de 2 hét és együtt leszünk.

-          -Nem is tudom, mi lenne velem nélküled- puszilta meg a fejemet. Még lustálkodtunk egy kicsit és megbeszéltük a mai programot. Harry ebéd után körbe vezet a városban, megmutatja az iskolát ahova járt és azokat a helyeket is, amiket szeretett. De előtte azt mondta van egy kis elintéznivalója és, hogy addig menjek le anyukájához. Segítettem Anne-nek a főzésben, és Gemma is csatlakozott hozzánk. Miután végeztünk visszamentem Harry szobájába, aki a lap top előtt ült és beszélgetett valakivel.

-          -Meg is jött Daisy. – fordította felém a kamerát. Ne ugye nem az, amire gondolok.

-          -Te mit csinálsz? – kérdeztem tőle meglepetten.

-          -Hát amíg, te segítettél anyunak én gondoltam csinálok egy Twitcamet. Gyere ide mellém. – Leültem mellé, és olvasgattam az üzeneteket a lap topon.  – Nos igen, bejelentem, hogy Daisy és én boldogok vagyunk. Szóval srácok az utálkozást mellőzzétek. –mondta Harry és magához húzott. – De attól még szeretlek titeket. – Ahogy ezt kimondta rengeteg „Én is szeretlek, Imádlak” szöveg érkezett válaszul. Ami megmosolyogtatott.

-          -Tőlem is kérdezhettek – szálltam be a beszélgetésbe. Csak úgy jöttek a kérdések. Volt pár elég személyes kérdés is, de azokra nem szeretnék válaszolni.  – A turném 2 hét múlva fejeződik be- válaszoltam egy kérdésre. – De még Londonban fogok maradni egy ideig.

-          -Erre válaszolj! – mutatott Harry egy kérdésre. Hangosan felolvastam.

-          -Mit szeretsz Harry-ben? Mi fogott meg benne először? Hát először is a szemei varázsoltak el és a kisfiús tekintete. A hangja meg már csak hab volt a tortán. Mikor együtt énekeltünk akkor jöttem, rá, hogy szerelmes vagyok. – mosolyogtam. – És persze, hogy törődik velem. – Kiszúrtam egy kérdést és erre Harrynek válaszolnia kell. – Válaszolj csak erre. – mutattam rá a kérdésre és Harryhez fordultam. Odahajolt a képernyőhöz és hangosan felolvasta.

-          -Sokat szoktál féltékenykedni? – olvasta hangosan, én pedig csak nevettem. – Igen, mert Daisy az én barátnőm – hangsúlyozta ki az én szócskát. – És van pár tökkelütött, aki ezt nem érti meg. Remélem, nézed Jake – mondta gúnyos vigyorral. Én pedig vállba bokszoltam.  Még úgy egy órát válaszolgattunk a kérdésekre és utána el kellett búcsúznunk, mert mennünk kellett. Harry kikapcsolta a kamerát és rám nézett.

-          -Szóval kisfiús tekintet? – nézett rám megint úgy, avval az ártatlan arcával.

-          -Ne kezd, - nevettem. – Különben is mennünk kell ebédelni. Álltam fel, de ő visszahúzott  az ölébe.

-         - Szerintem még maradjunk egy kicsit- súgta a fülembe és belecsókolt a nyakamba. A nyakam az érzékeny pontom és ezt ő nagyon is tudta.

-         - 2 perc – mondtam neki és megcsókoltam. A szívem a torkomban dobogott, beletúrtam hajába ő pedig még jobban magához húzott. Már tűrte fel a pólómat én pedig az övével szórakoztam, amikor Gemma nyitott be.

-          -Jézusom srácok. Na, ezt nem akartam látni. – Úgy megijedtem, hogy lelöktem magamról Harryt, ő pedig a földön kötött ki.

-          -Héé – nyavalygott. – Te meg igazán kopoghattál volna. –tápászkodott fel a földről. Én csak nevettem, bár az tény, hogy ez elég ciki volt. – Ha már így benyitottál, tényleg miért is? – mászott vissza az ágyra.

-          -Kész az ebéd gerlepár! – nevetett és kiment bezárva maga után az ajtót.

-          -Ez sose jön össze nekünk – álltam fel az ágyról és Harryre néztem, aki felállt és elém lépett.

-         - Nem úszod meg- adott a számra egy puszit is lementünk mi is ebédelni. Mikor leértünk Gemma csak kuncogott, Harry pedig vágott egy grimaszt. Anne egyszerűen fantasztikusan főz, igazi szakács.  Ebéd után elmentünk sétálni Harryvel. Megmutatta az iskoláját, szerencsére senkivel nem találkoztunk így csak egymással voltunk elfoglalva.