~negyvenegyedik fejezet

Halihóó:D! Meghoztam az új részt. Hát őszintén nem tudom, hogy tetszeni fog-e nektek. Köszönöm a kommenteket igazán jól esnek és persze azt is köszönöm, hogy olvassátok. Kommenteket írjatok:D jó olvasást! xx

Mikor beértünk a terembe mindenki ránk emelte tekintetét.

-          -Jól vagytok?- kérdezte Louis. – Elment az áram.

-          -Igen, észrevettük – mondta Harry és felemelte az összekulcsolt kezünket.

-         - Végre! – örült Louis, amin én csak kuncogtam. – Daisy úgy hiányoztál! – ölelt meg. – De ugye rendeltél nekem valami kaját? – tolt el magától és kérdőn nézett rám.

-          -Hát nem tudtam, hogy jössz, ezért répát nem kértem. Meg nem is szeretem. – ahogy ezt kimondtam arcára kiült a hitetlenség.

-          -Hogy nem lehet szeretni a répát? Ezt meg sem hallottam. El kell mennem, bevásárolni. - hagyott ott minket, miközben még durcáskodott.

-         - Valami rosszat mondtam? – kérdeztem meglepődve.

-          -Dehogy. Mit vártál Louis-tól? – kérdezte Harry miközben hátulról átölelt.

-          .Jó,  elég a romantikából. – csapta össze kezét Ben. – Daisy! Irány a színpad!

-          .Próba után találkozunk- pusziltam meg Harryt. Már indultam el a színpad felé, mikor az a lány megszólított.

-          .Nagyon örülök, hogy kibékültetek. Tudom, nem nézel rám valami jó szemmel, - lehajtotta a fejét.

-          .Hát, tényleg nem. De minden tisztázódott. Rendes volt tőled, hogy eljöttél. Akkor már nézz meg este, de most sietek. Szia. – köszöntem neki kedvesen. Hát igen ennyire jó szívem van. Mindig megbocsátok. Felugrottam a színpadra és elkezdtünk a próbát. A többiek addig elmentek csavarogni. Ashley rám nézett, de ahogy ezt észrevettem elkapta a fejét. Bár mintha mosolygott volna. Harry végig akarta nézni a próbát, de Ben nem engedte így morcosan ő is Ashleyékel tartott. A próbán egész végig csak az eszem Harryn járt. Tényleg nem tudom, mit hoz nekünk a jövő. Egyáltalán együtt leszünk-e még a turném után. A turnék jönnek, mennek, mi pedig nem tudunk együtt lenni mindig. De azt biztosan tudom, hogy szeretem. Egyesek szerint a szerelem olyan, mint a folyó. Mások szerint olyan, mint egy lökött dal. Néhányan azt mondják, a szerelem mindenhol ott van. Felemelő érzés. Igen én szerelmes vagyok.

Ben sokszor rám szólt, hogy koncentráljak, a végére szerencsére már bele is jöttem. A koreográfiát, amit most betanítottak, elég hamar megjegyeztem. Bár nem értem, miért a műsor előtt pár órával kellett ezt. Most is lesz a végén egy meglepetés dalom, de sajnos még nem találtam ki melyik legyen az. Ben elment így szabadok lettünk. Már nem próbáltunk, mert szerintem így is elég jók voltunk szóval jól fogunk teljesíteni este.

                                                              XXX

Őrült a hangulat. Holmes Chapel egyszerűen fantasztikus, és Harry a VIP résznél figyelt engem. A táncos rész is fantasztikusan sikerült már csak a bónusz számom maradt hátra.

-          -Jól szórakoztok? – kérdeztem tőlük és a mikrofont a közönség felé fordítottam. Akik sikítással válaszoltak. Hirtelen az egyik lány bekiabálta Harry nevét. A többiek pedig folytatták. Én csak nevettem, azt akarták, hogy Harry jöjjön fel a színpadra. Mikor ránéztem, ő csak egy „miért ne?” fejet vágott. Felugrott mellém, az egyik táncos szerzett neki egy mikrofont.

-          -Sziasztok! Ugye milyen tehetséges barátnőm van? – kérdezte miközben rám mutatott. Újabb sikítások. Én pedig elpirultam.

-          -Mit szólnátok, ha elénekelnénk a közös dalunkat amiben Daisy közreműködött? De most csak én és Daisy fogunk énekelni. – Ez most jutott eszébe? A közönség persze benne volt. Már a zene is megszólalt én pedig csak néztem. Harry belekezdett és onnantól fogva már nekem is ment. Furcsa volt egy színpadon állni vele. A refrént csak nekem énekelte, én pedig neki. Mikor a vége következett Harry hajamat fülem mögé tűrte, perszem hogy belekuncogtam a dalba. A végén csak úgy őrjöngtek a rajongók. És azt kiabálták, hogy „Csókot! csókot!” Harrynek nem kellett kétszer mondani, már előttem is termett és ajkát rátapasztotta az enyémre. Belemosolyogtam csókunkba és mikor elváltunk a közönséghez fordult.

-          -Szépen zavarba hoztátok Daisyt. – nevetetett. Én meg csak belebokszoltam a vállába. Befejezésnek jó volt, hogy ezt a számot adtuk elő. Levonulásunk abból állt, hogy Harry bejelentette, hogy Niall és Louis is itt vannak és, hogy osztogatnak aláírást. Így időt nyer nekem, míg összeszedem a dolgaimat, mert ma Harryékhez megyünk.

                                                           XXX

Már Harry fekete Range Rovertjében ültünk. A tájat figyeltem egész út alatt. Eléggé izgultam, végülis most fogom megismerni Harry családját. Mi van, ha egy hisztis kis sztárnak gondolnak? Vagy olyannak, mint Harry eddigi barátnői?

-          -Ne izgulj – tette kezét a lábamra, de közben az utat nézte.

-          -Ezt ne kérd. – néztem rá. – Mi van, ha nem leszek nekik szimpatikus? – Harry ekkor fordult rá a felhajtóra és leállította a motort.

-          -Elárulok valamit- hajolt közel hozzám – Már most imádnak- puszilta meg arcomat. – Na, gyere!- nyitotta ki a kocsiajtót és kiszálltunk. Megfogta a kezemet biztatás képen és bementünk a házba.

-          -Megjöttünk! – kiabálta Harry, a kezemet még mindig fogta.

-          -Végre ideértetek. – jött ki a konyhából Harry anyukája. – Daisy, de örülök, hogy megbocsátottál a fiamnak. – ölelt meg. – Igazán boldog vagyok, hogy egy ilyen szép lány rabolta el a szívét- mosolygott rám.

-          -Jaj, ne tessék ilyeneket mondani – mosolyogtam zavartan, mire Harry megpuszilta a fejemet.

-          -Tegezz csak drágám. Amúgy kész a vacsora, szóval gyertek enni. – Bementünk a konyhába és leültünk az asztalhoz. Szépen megterített asztal volt 3 főre. – Gemma nem ér haza vacsorára és Joe sem. Velünk reggel találkozhatsz – küldött felém egy mosolyt. Rendesen megvacsoráztunk, Harry anyukája igazi szakácsnő. Rengeteg beszélgettünk, vagyis inkább csak kérdezett én pedig válaszoltam. Szóba jött, hogy hiányzik Anglia és, Harry szülei szívesen megismernék a családomat. Elmeséltem, hogy a nővérem híres mesterfodrász szeretne lenni, ezért Spanyolországba ment, bátyám pedig focizik, bár nem tudni, hogy a karrierje fontosabb vagy a barátnője, aki egyáltalán nem szereti a tesómat. Anyukámék pedig állandóan dolgoznak. Vacsora után segítettem összepakolni, addig Harry elment lezuhanyozni.

-          -Köszönöm, hogy megbocsájtottál a fiamnak. Tudod nagyon fontos vagy neki. – mondta miközben törölgettük az edényeket.

-          -A szívem azt súgta nem hazudik. – törölgettem tovább az edényeket, mire Anne csak hálásan mosolygott.

-          -Nos, kész vagyunk. Köszönöm a segítséget. Harry szobája az emeleten van első ajtó balra – mondta. Elköszöntem tőle, mert már későre járt. Felmentem a lépcsőn és kinyitottam Harry szobáját, még a fürdőben volt. Letettem a táskámat az ágyára és körbe néztem, míg nem jött ki. Rengeteg kiskori kép, amin olyan aranyosan festett. Az egyiken az anyukája melltartóját viselte, ez eléggé vicces volt. Sok CD-je is volt, amiken szintén megakadt a szemem. És persze a fiúkkal készült képek, az a díj is itt van, amit a Brit Awardson szereztek. Eléggé elnézelődhettem, mert azt vettem észre, hogy valaki átölelt hátulról és a fejét a vállamra hajtja.

-          -Annyira örülök, hogy itt vagy velem – puszilt bele a hajamba.

-          -Én is – fordultam szembe vele. A lélegzetem elakadt egy pillanatra, mikor megláttam. Haja egy kicsit csapzott, fehér pólót viselt és egy alsónadrágot, szemei csak úgy csillogtak.

-          -Elkísérjelek fürdeni? – húzta kaján mosolyra száját.

-          -Köszi, de egyedül is megy. – nyomtam egy puszit a szájára és elvonultam a fürdőszobába. Gyorsan lezuhanyoztam felvettem a pizsamának szánt rövidnadrágomat és egy baglyos hosszú pólót. Mikor kiléptem, Harry már az ágyban feküdt és a telefonját nyomkodta.

-          -Megint minden rólunk szól twitteren. Na, ez hiányzott – vágott egy grimaszt.

-          -Na, akkor meg sem merem nézni a leveleimet – mondtam neki és mellé feküdtem. Rögtön hozzám bújt és átölelt. Én pedig mellkasára hajtottam a fejemet.

-          -Hány állomás van még? – kérdezte hirtelen.

-         - 7. De utána meglátogatom még a szüleimet, szóval Londonban leszek egy kicsit, bár ezt Bennel még nem közöltem. – mélyültem el gondolataimmal.

-          -Az lesz a mi időnk – puszilt meg Harry.