~harmincnyolcadik rész

Sziasztok! Tudom, nem gyűlt még össze a 10 komment az előző résznél, de már nem bírtam ki, hogy ne tegyem fel. Mivel most beteg vagyok így van egy kis időm írni a részeket a meleg teám és a 100-as zsepim mellett. Ebben a részben, már visszatértünk a jelenbe:) Szóval hamarosan Harry is feltűnik:) Szeretnék 10kommentet és alul az Elolvastam rubrikát is nyomogassátok:) További szép napot! :) puszi♥

 

Az este további része fantasztikusan telt. Bár azt hiszem sokat ittam, és ahogy elnézem, Niall is.

-          -Menjünk el sétálni- súgta a fülembe, amitől kirázott a hideg.

-          -Rendben menjünk. - álltam fel és már el is indultunk. Nem tudtam merre, mentünk csak élveztem, ahogy a hűvös szellő a hajammal játszadozott. Niall pedig mint egy kisgyerek úgy vigyorgott. London utcái ilyenkor gyönyörűen festenek. Minden ki van világítva. Szeretek itt lakni.  Épp elsétáltunk egy nagyobb tér előtt, ahol volt egy szökőkút padokkal körbevéve. Niall hirtelen felugrott az egyik padra és felkiáltott.

-          -Ashley a legszebb lány a világon!- kiabálta miközben forogni kezdett. Amin csak nevettem.

-          -Vigyázz, le fogsz esni! – de mire kimondtam Niall már a földön ült és kiskutya szemekkel nézett rám.

-          -Ez fájt- próbált felállni, de visszahuppant. Eléggé sokat ittunk, mert mindketten nevettünk. Odamentem segíteni, felhúzni. Mikor felhúztam olyan közel kerültünk egymáshoz, hogy már a gyors szívverését is hallottam és a lélegzetét éreztem a nyakamon. Az én szívem is ezerszeresen vert. Próbálta megtörni a köztünk lévő távolságot.

-          -Kapj el! – szóltam neki és futni kezdtem. Gyorsan levettem a cipőm,mert abban lehetetlen elszaladni. Niall észbe kapott és futni kezdett utánam.

-          -Úgy sem érsz utol- kiabáltam neki hátra, de ekkor hirtelen magához rántott. Megint szemtől szemben álltunk egymással. Ördögi vigyor jelent meg arcán, na, ez nem tetszik. Felkapott ölébe és a szökőkút felé vette az irányt. Nem bírtam szabadulni, hiába kalimpáltam a lábammal össze vissza, ő csak nevetett és nagyon komolyan tervezgetett valamit. Odaértünk a szökőkúthoz és már csak azt éreztem, hogy csurom vizes lettem.

-         - Na, várj csak- fogtam meg kapucniját hátulról és berántottam őt is. Már ő is vizes volt, de csak nevetett. Ráfröcsköltem még a vizet és utána ki akartam mászni, de nem sikerült a tervem. Megfogta a derekamat és visszarántott, elvesztette az egyensúlyát és hátraestünk. Szépen az ölébe estem, mire elnevettem magam.

-          -Nem vagy normális – mondtam neki.

-          -Tudom, de te ezért is kedvelsz – nevetett tovább.

-          -Igen? – kérdeztem tőle kacéran. – Honnan veszed, azt hogy kedvelek? – kérdeztem tőle.

-          -Hát mert ellenállhatatlanul cuki vagyok, ja és ír. – mondta miközben próbáltunk felállni. – Nincs igazam? – kérdezte és próbált komoly lenni, de részegen az ember nem nagyon tud az lenni.

-          -Menjünk, már késő van. – próbáltam terelni.

-          -Héj kisasszony, ne terelj. Inkább válaszolj. – mélyen a szemembe nézett.

-          -Kedvellek. – mondtam neki halkan. Elpirultam. Még nem nyíltam meg így fiúnak ez előtt.

-          -Én is nagyon nagyon kedvellek- emelte fel az államat. Mélyen a szemébe néztem és vártam, hogy megtörténjen, amit az előbb nem akartam. Most már akarom, hogy meg legyen az első csókunk. Még ha részeg is és nem fog emlékezni rá. Közelebb hajolt és már csak 2 centiméter választott el tőle. Ez a távolság csak csökkent. Ajkai rátaláltak enyémre. Közelebb húz magához, de ajkaink nem vállnak el egymástól. Én kezemmel már hajával játszadoztam. Levegőhiány miatt váltunk el, de homlokát az enyémnek döntötte.

-          -Legjobb estém ez a mai – suttogta.

-          -Nekem is – kulcsoltam össze kezem a nyakánál.

-          -Hazakísérlek – mondta, miközben hajammal játszott.

-          -Úristen holnap iskola – jutott eszembe hirtelen. Ránéztem az órámra. – vagyis ma, mivel hajnali 3 óra van. Eléggé hűvösre járt már az idő is, szóval fogtunk egy taxit. Bemondtam a címet és már mentünk is haza. Niall kifizette a taxit, bár majdnem az egész pénztárcáját odaadta a sofőrnek annyira álmos volt.

-          -Apa ki fog nyírni - súgtam neki a bejárati ajtónál.

-          -Megvédjelek? – vigyorgott Niall és megölelt. Ez az ölelés olyan gyengéd volt. A térdem beleremegett, még jó, hogy fogott különben összeestem volna. Ott álltunk az ajtónkba csurom vizesen.

-          -Adok valami száraz ruhát – súgtam a fülébe, amitől kirázta a hideg, ez megmosolyogtatott. - Ha jelet adok, gyere az ablakhoz és mássz be.

-          -Jól van. – adott egy puszit a számra mielőtt elváltunk. Bementem a házba és megláttam a szüleimet, a kanapén aludtak. Odamentem hozzájuk és betakartam őket. Csak ne ébredjenek fel, holnap ezért kapni fogok, hogy ilyen későn értem haza. Felsiettem a szobámba, ahol kikészítettem magamnak a pizsamámat, ami egy rövidnadrágból és egy Superman-es hosszú pólóból állt. Niallnek kerestem apánál egy pólót és egy nadrágot. Kinyitottam az ablakot és halkan szóltam Niallnek. Felmászott egy fán, ami elég közel volt az ablakhoz. Ezen a fán szöktem ki régen, mikor Daisynél aludtam.

-          -Add a kezed- mondtam halkan. Óvatosan felém nyújtotta kezét, de rosszul lépett és beesett az ablakon, egyenes rám.

-          -Ne haragudj – mentegetőzött.

-          -Összenyomsz – próbáltam kiszabadulni, de esélytelen. leszállt rólam és felsegített.

-          -Szüleid?- kérdezte suttogva.

-          -Alszanak, de holnap kapni fogok. Hoztam neked ruhát – mutattam az ágyamra. -  Mivel ma itt alszol. Esélytelen, hogy így, hogy ittál hazamenj egyedül.

-          -Olyan kis gondoskodó vagy- mosolygott. Odaadtam a ruhákat neki, és mondtam, hogy menjen a fürdőbe. Míg odabent volt és megágyaztam. Utána lementem a konyhába kakaót csinálni. Persze nagyon halkan anyáék fel ne ébredjenek. Mikor visszaértem Niall már az ágyban volt és engem nézett. Odanyújtottam a kakaót, amit hálás mosollyal fogadott. Bementem én is a fürdőbe és rendbe szedtem magam. Szörnyű látvány fogadott. Hajam már megszáradt,de összevissza áll, sminkem elkenődött. Próbáltam valami rendes külsőt varázsolni magamnak így alváshoz is. Nagy nehezen sikerült, kiléptem a fürdőből és egy csillogó szempárral találtam szembe magam.

-          -Tetszik a pólód- mondta.

-          -Inkább aludj - Befeküdtem mellé és próbáltam elaludni. Vajon emlékezni, fog a csókunkra?

Reggel a csengő ébresztett. Ránéztem az órára ami 9:30-at mutatott. A francba elkéstem a suliból. Oldalra fordítottam a fejem. Szuszogó Niall-el találtam szembe magam. A csengő még mindig szólt. Leszaladtam ajtót nyitni, de útközben a hűtőre tévedt a tekintetem. Egy centi volt rajta. Odamentem és elolvastam:

’ Sietnünk kellett dolgozni. Felébredtünk, amikor hazaértél, mert a konyhában hagytad a kakaós dobozt. Ha hazaértünk számolunk. Anya és Apa.’ Remek, a lecseszés nem marad el. Mikor kimentem ajtót nyitni nem hittem a szememnek.

-          -Szia! Hát te? Honnan tudtad, hogy itt lakok? – kérdeztem meglepődve.

-          -Csak a klubban hagytad a telefonodat és gondoltam elhozom neked. – mosolygott kedvesen Josh. – Egyébként cuki a pizsid.

-          -Köszönöm. Bejössz reggelizni? –kérdeztem tőle. Csak bólintott és beljebb jött.

-          -Ashley!  Szépen ott hagytál – jött le a lépcsőn Niall álmosan. Josh kikerekedett szemmel nézte. Fura. Niall megtorpant- Hát te? – kérdezte Joshtól.

-          -Csak visszahoztam Ashley telefonját. De most jobb ha  megyek- indult ki  az ajtót, mint akivel valami rossz dolog történt.

-          -És a reggeli? – kiabáltam utána, de ezt már nem hallotta.- Mindig ilyen? – fordultam Niallhoz. Megrázta a fejét. – Na reggelizzünk, már úgyis elkéstem a suliból – indultam el a konyhába, de Niall visszarántott.

-          -Nem felejtettem el a tegnap történteket- súgta fülembe. Felcsillant a szemem. Ajkai közeledtek enyéim felé. És megcsókolt. Sokkal szenvedélyesebben, mint tegnap. „

Ez az emlék megmosolyogtatott. Azóta Niallel sokkal közelebb kerültünk egymáshoz.  Elhívott már egy párszor randira és megkért, hogy legyek a barátnője, de még nem hivatalos ez az egész. Gondolataimat Daisy zavarta meg. Becsapta maga mögött az ajtót és bedőlt az ágyába.

-          -Ashley kimennél? Egyedül akarok lenni – hallottam meg morcos hangját.

-          -Mi van? – kérdeztem meglepődve – Nem megyek ki.  Különben is ne kínozd már magad. Hívd fel Harryt.

-          -Ne kezd már megint – fogta a fejét.

-          -De kezdem, mert így mindketten az önpusztításba viszitek magatokat. Harry is ugyanezt csinálja, mint te. – emeltem fel a hangomat, mert már idegesített ez a tétlenség. Összetartoznak, akkor meg minek szenvednek?

-          -Harry megcsalt- mondta ki megsemmisülten ezt a mondatot.

-          -Dehogy csalt meg, - pattantam fel a helyemről. – Félreértés az egész- próbáltam elmagyarázni.

-          -Ha ennyire véded, akkor legyél az ő legjobb barátja- kelt ki magából ő is. Annyira felidegesített, hogy legszívesebben felpofoztam volna.

-          -Talán az lesz, mert az én legjobb barátnőm sosem volt ilyen. – mutattam rá. – Mindig kiállt magáért, és cselekedett volna. Nem szenvedne így itt, mint most te. – hagytam ott egyedül és becsaptam az ajtót.