~harminckilencedik fejezet

Sziasztok! Nos még mindig beteg vagyok, szóval csak úgy gyártom az új részeket. Nagyon szépen köszönöm a kommentjeiteket, imádom őket olvasni:) Kitettem egy szavazást, azt majd nézzétek meg! Még nem tudom, mi lesz a történet sorsa, de mindenképp hosszúra tervezem. Lehet, hogy 2. évad is lesz, de az csak akkor, ha szeretnétek. Írjatok nekem sok sok kommentet és pipálgassátok az Elolvastam részt:) Szép vasárnapot! ♥

 

Daisy szemszöge:

Ashley nem érthet meg engem. Annyira felidegesített, jobb is, hogy magamra hagyott. Egyedül akarok lenni. Talán Harry és én nem is illettünk össze, mint ahogy mondták. Volt még 1 órám ahhoz, hogy elkészüljek a mai koncertre. Ha itt végeztünk Holmes Chapel-be megyünk. Harry itt mutatott volna be a szüleinek. Ahogy erre gondoltam, a szívem megint összeszorult.

-          -Helló kicsi lány! – jött be Jake az ajtón és lehuppant mellém az ágyra.

-          -Jake, mondtam, hogy egyedül akarok lenni. - válaszoltam keserűen.

-         - Tudom, de a főnök küldött be. – célzott Benre.  - Aggódik érted az öreg. – mondta vigyorogva.

-         - Ha meghallja, hogy így nevezted, ki fog nyírni. – lett egy kicsit jobb kedvem. Tudom, hogy a többiek csak jót akarnak, de képtelen vagyok túl lépni ezen a helyzeten. A színpadon még felveszem azt a maszkomat, ami azt mutatja, hogy minden rendben van, de mikor már nem vagyok reflektorfényben, nem megy.

-          -Ha odaértünk a következő városba – kezdte el mondandóját Jake, gondolom direkt nem akarta kimondta a város nevét se, mert csak eszembe juttatná Őt.  – Elmehetnénk csavarogni. Mit szólsz? Te és én, mint két jó barát.

-           -Ezt a javaslatot meg kell, gondoljam, de köszönöm – erőltettem egy mosolyt az arcomra. – De most készülődnöm kell, mert nemsokára Show Time lesz- álltam fel és kitessékeltem a szobából. Mikor elkészültem kiléptem a szobámból és mindenki rám nézett.

-          -Készen állsz? – kérdezte Ben. Mire csak bólintottam.  Ashley rám se nézett, csak a telefonját nyomkodta. Biztos nem jön el a mai koncertre. 

Az aréna, amiben ma játszani fogok, sokkal nagyobbnak tűnik, mint régen, amikor utoljára itt jártam. Bár akkor a nézőtéren foglaltam helyet, nem a színpadon. Felkészültem, hogy most is csak a rajongóimra koncentráljak, és a legjobbat hozzam ki magamból.  Kiléptem a színpadra, de mielőtt elkezdtem volna készítettem velük egy képet, hogy az összes állomásra emlékezzek.  Fel is töltöttem az internetre:

                                           @Daisy_Crawford : Ascott! Készen álltok? xx

 Próbáltam a legjobbat kihozni magamból. A bónusz számom más előadótól volt. Demi Lovato Give your heart a break című számát választottam. Ez a szám közel áll hozzám. Miután az utolsó hangot is kiénekeltem levonultam a színpadról, csináltam pár képet a rajongókkal, utána pedig indultunk is tovább. Fáradtan huppantam le a kanapéra a turnébuszban.

-          Annyira nem volt rossz. Alig volt hamis hangod – idegesített Alena. – Egyébként Harry hogy van? – kérdezte gúnyos vigyorral az arcán. Nyugi Daisy, engedd el a füled mellett. Nem éri meg. Felálltam és elmentem mellette, mintha észre se vettem volna. Ideje kipihennem magam. Érzem, hogy holnap hosszú napom lesz.

Harry szemszöge:

Minden készen áll a mai napra. Clara találkozni fog ma Daisyvel és elmondja neki, hogy nem történt semmi azon az estén. Hinnie kell neki.  Úgy terveztem, hogy koncert előtt felkeressük, amikor próbál és tisztázom a helyzetet. Már itthon vagyok, és épp anyáékkal készülök reggelizni. 10 órára jön Louis, Niall és Clara. Niall beszélt Ashleyvel és megtudtuk, hogy délre fognak a városba érkezni, és egy hotelben szállnak meg. Azt is hallottam, hogy Daisy összeveszett Ashleyvel.  Neki sem lehet könnyű, mindent elrontottam és csak fájdalmat okoztam neki.  Állandóan azon jár az eszem, hogy most vajon mit csinálhat. Lehet, hogy az a Lucas gyerek már bevetette magát, vagy rosszabb, ha az az idióta Jake. Ezekkel a gondolatokkal sétáltam le az emeletről a konyhába. Ahogy beléptem a helyiségbe megcsapott a finom palacsinta illat, amit épp anya készít.  Leültem az asztalhoz ahol Gemma újságot olvasott.

-          -Mi ez a savanyú kép öcsi? – felnézett az újságból. – A terved működni fog, ne aggódj – mosolygott.

-          -Nagyon remélem- fújtam ki a levegőt. Anya ekkor rakta elénk a reggelit.

-          -Kisfiam csak bízz magadban és abban az édes kis pofidban – simogatta meg a fejemet. Még mindig azt hiszi, hogy 10 éves vagyok, de azért szeretem. Még reggeliztünk mikor csöngettek. Felpattantam és már nyitottam is. Az ajtóban Louis, Niall és Clara állt.

-          -Sziasztok – engedtem be őket.

-          -Ne izgulj már Harry, minden rendben lesz – fogta meg a vállamat Louis.

-          -Mi ez a jó illat? Ugye még reggeliztek? Éhen halok – fogta Niall a hasát. Nem is ő lett volna, ha nem ezt mondja. Clara csak engem nézett.

-          -Te tényleg szereted őt – mondta halkan. Mire csak bólintottam.  Bementünk a konyhába és anya őket is megkínálta palacsintával.  A reggeli után felmentünk a szobámba és megbeszéltünk a részleteket.

Daisy szemszöge:

Holmes Chapel. Hát eljött ez az idő is. Remélem, nyugodtan tudok koncertet adni és utána tovább állunk. A holnapi napom amúgy is szabad. Végre én is kaptam egy kis pihenőt. Egy hotelben szálltunk meg ahol egy gyönyörű szobát kaptunk. Mindenki külön külön. Hát igen, Alenaval semmiképpen nem lennék együtt. Ashleyvel meg most épp nem beszélünk. Mi jöhet még a mai napra? Lepakoltuk a cuccainkat és már mennünk is kellett a csarnokba próbálni.  A mai koncerten több táncosom lesz, ezért még el kell, próbálunk párszor a lépéseket. 

-          -Daisy lógjunk meg ebédelni – sétált mellettem Jake. – Mit szólsz? Csak egy egyszerű ebéd, mint két barát.

-          -Jó benne vagyok. De el kell terelni a figyelmüket míg, meglógunk – böktem fejemmel a többiek felé.

-          -Bízd csak rám – kacsintott. – Hé, főnök – szólt Bennek. – Daisy ott hagyta a hotelban a szerencse kabaláját és tudod, hogy anélkül színpadra se áll, még akkor se, ha próbáról van szó.

-          -Van 10 percetek, gyertek majd utánunk – válaszolt bár ránk se nézett.  Elindultunk visszafelé a hotelhez, hogy a többiek ne sejtsenek semmit. Azután kerestünk egy éttermet vagy valami kajáldát. Beültünk egy csendes kis étterembe és rendeltünk.

-          -Ugye tudod, hogy sosem indulok el a kabalám nélkül? – néztem a karkötőmre, amit még Harrytől kaptam. Azt mondta csak akkor vegyem le, ha már nem szeretem. De képtelem vagyok levenni és végképp kénytelen vagyok őt nem szeretni.

-          -Tudom ,de csak ez jutott eszembe – mondta, miközben a sült krumpliját rágcsálta.

-          -Már látom a holnapi újságot. Daisy Crawford a testőrére hajt- mondtam cinikusan.

-          -Ráadásul a pasid városában randizgatsz a testőröddel – nevetett.

-          -Nem vicces. – lettem komoly, mert eszembe juttatta Harryt. Értette komolyságom okát, ezért inkább másról kezdett el beszélni.