~Harminchatodik fejezet

Szép estét! Meghoztam az új részt, ez egy visszaemlékezős rész lesz a többit majd elolvassátok. Tudom suli van, és ezerrel megy a hajtás, nálam is ez van. Próbálok igyekezni a részekkel, de ez attól is függ, hogy megkapom-e a kommenteket. 12 KOMMENT ÉS ÚJ RÉSZ. puszi ♥ xx

Ashley szemszöge:

Ascot. Gyönyörű város. Voltunk már itt a szüleimmel nyaralni és elhoztuk magunkkal Daisyt is. Most újra itt vagyunk. Mielőtt Daisy benevezett volna arra a versenyre csak 2 teljesen normális lány voltunk, és most ő lassan szupersztár lesz, én pedig egy másik szupersztárral randizgatok. Ez az élet nehéz, én is kapom a névtelen fenyegetéseket, sőt azt is megkaptam már, hogy csak kihasználom Daisyt és Niallt. De ez nem igaz. Daisy a legjobb barátnőm és Niall… nos, majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok. Eléggé nehezen alakult a kapcsolatunk az elején, amikor leöntött üdítővel, utána pedig haza kellett utaznom. Azon a napon kezdődött minden. Ott változott meg az életem.

*Anyukám állapota szerencsére stabil, a doktor azt mondta 2 nap múlva haza is mehet. Nagyon örültem ennek a hírnek, annak már kevésbé, hogy nem mehettem vissza New York-ba, mert hamarosan iskola. Na igen, jövőre érettségi, bele kell húznom. Daisy és Harry tuti össze fognak jönni, már látom is az újságokban. Sajnos még Niall-től sem tudtam elbúcsúzni, remélem Daisy átadta az üzenetemet. Mindennap bejöttem anyához, hogy lássam. Még Daisy szülei is beugrottak, mert a szüleink eléggé közel állnak egymáshoz. Még akkor ismerkedtek meg, mikor mi általános iskolások voltunk.

Ma hétfő van. Tehát szokásos első iskola nap a szünet után. Ezt utálom a legjobban.

-          -Ashley! Kelj fel!- hallottam apa kiabálását a konyhából.  Nagy nehezen kimásztam az ágyamból és pizsamában leballagtam a konyhába. Leültem az étkezőhöz, és fejemet ráhajtottam az asztalra.

-          -Utálom az iskolát- nyavalyogtam. – Ki találta ki, hogy iskolába keljen járni?

-          Ne nyafogj kislányom. Reggelit találsz a hűtőben, nekem mennem kell dolgozni. Szép napot. - jött oda és adott egy puszit a fejemre. Elkészítettem a reggelimet, ami most csokis müzliből állt. Megettem elvégeztem a reggeli teendőimet és elindultam az iskolába. A kapuban találkoztam két osztálytársammal.

-          -Szia Ashley! Na milyen volt New York? – kérdezte Emily.

-          -Fantasztikus. Csak tudjátok hamarabb haza kellett jönnöm- mondtam kicsit szomorkásan.

-          -Igen, de szerencsére anyukád  már jobban van- fogta meg a vállam Alice.

-          -Nézzétek, ki jön ott. – mutatott a bejárat felé Emily.

-          Remek már csak ő hiányzott. – morogtam.

-          -Helló Coleman! Nem mondták még ma neked, hogy rendesen öltözz fel? Hol vagy te valami buliban? – kérdezte miss tökéletes. Legalábbis én így hívom. Halál idegesítő csaj. Egyenruhában jár mindig és a tanárok kedvence.

-          -Valami problémád van? – indultam meg felé, hogy kicsit elbeszélgessek vele,de a többiek visszahúztak.

-          -Első nap, ne balhézz. – mondta Alice.

-          -A kis barátaidnak kell megvédenie? Szánalmas. – Nyugalom Ashley, ne is figyelj rá. – Ja igen hogy van Miss álmaimat valóra váltom Crawford? Nem is értem, hogy nyerte meg az a tehetségkutatót. Ugyanolyan béna mint te. – fordult meg és elindult befelé. Kész betelt a pohár.  Utána mentem és szépen megfogtam a haját.

-          -Ne kezdj ki velem. – sziszegtem neki, és bemostam egyet. Hát igen ezt aputól tanultam. Néha verekedős vagyok, főleg ha azokat bántják, akik fontosak nekem. Ekkor megjelent az igazgató.

-          -Ashley Coleman és Melody Abram ide most. – Hallottam szigorú hangját. – Első nap verekedés. Szép mondhatom. Elzárás mind kettőjüknek. – hallottam meg a halálos ítéletemet. Jól kezdem az iskolát az egyszer biztos.  Órák után elindultam a abba a terembe ahol az elzárás volt. Beléptem, az össze szem rám szegeződött, köztük Abramé is. Odaléptem a tanári asztalhoz.

-          -Coleman, már megint megtisztelt jelenlétével?- nézett ki a felügyelő tanár szemüvege fölött. Alacsony, kopasz, szemüveges. Igazi matek tanárféleség.

-          -Én se így terveztem a ma délutánomat- rántottam meg a vállamat és helyet foglaltam hátul. Úgy tettem, mintha tanulnék, de közben a telefonomat nézegettem. Az internet tele van azzal, hogy Harry és Daisy csókolóztak egy partyn. Vagyis azt hiszem ez az a fogadás, amit a fiúk tiszteletére rendeztek. Mi az, hogy Daisy nem hívott fel és mesélte el? Na majd én felhívom. A 2 óra büntetésnek hamar vége lett. Kiléptem az iskola épületéből és megcsapott a szokásos Londoni szél. Eső lesz. Bár ez nem meglepő, hisz Londonról beszélünk. Lekéstem a buszt, szokásomhoz híven, úgyhogy mehettem gyalog. Mielőtt elindultam volna, észrevettem egy fekete autót,ami a suli előtt állt. Jobb ha nem megyek arra. Ezért a másik irányba indultam el, de ekkor egy ismerős hang szólt utánam.

-          -Ashley! Várj! – szólt utánam, épp fordultam volna meg, mikor hirtelen beleütköztem egy izmos mellkasba és valami a pólómon landolt.

-          -Ne már! Megint?- kérdeztem és a pólómat néztem, amin ott virított egy szép nagy üdítős folt. Felnéztem és nem hittem a szememnek. Niall állt előttem életnagyságban. Egy zöld baseball sapka volt a fején, egy szürke kardigánt viselt és egy fekete farmert. – Szia. – csak ennyit tudtam kinyögni.

-          -Szia.- ölelt meg vigyorogva. – Sajnálom a pólódat. Ismét- nyomta meg az ismét szót.

-          -Nem vészes, épp hazafelé indulok. De te mit keresel itt? Nem New Yorkban kéne lenned? – kérdeztem tőle.

-          -Gyere, hazaviszlek, és közben mindent elmesélek. – mondta mosolyogva.  Beszálltunk a kocsijába és már el is hajtottunk. Elmesélte, hogy hazautazik Írországba, de előtte beugrott ide, hogy meglátogasson. Hát nem édes? Azzal az indokkal, hogy nagyon jól érezte magát a randinkon, de mikor haza kellett utaznom nem tudtunk elbúcsúzni.

-          -De honnan tudtad, hogy ebbe a suliba járok? Nem is mondtam. Amúgy itt fordulj jobbra- mondtam neki miközben bekanyarodtunk egy utcába.

-          -Hát az titok. – vigyorgott rám. – Most mond, hogy nem örülsz nekem- fordult felém.

-          -De örülök- mosolyogtam rá. – De annak jobban örülnék, ha az utat néznéd- fordítottam arra a fejét.

-          -Igenis- nevetett. – Miért jöttél ki ilyen későn? Már vagy 2 órája itt dekkoltam az autóba.

-          -Hosszú. – tereltem a témát.

-          -Én ráérek- nem hagyta, hogy tereljek. Kifújtam a levegőt és megszólaltam.

-          -Elzárás. Az iskola nagyképűsége beszólt. Én pedig nekimentem. Ennyi történt.

-          -Hűha, te kis harcias- nevetett.

-          -De egyszerűen utálom a csajt. Na mindegy is . Mesélj inkább mi van Daisyékkel. Itt balra – utasítottam.

-          -Jó messze laksz a sulitól. Na szóval szerelem volt első látásra. Harry teljesen odáig van Daisyért, állandóan róla beszél. De szerintem ez fordítva is így van.

-          -Igen így – mosolyogtam. – Itt vagyunk – mondtam neki és megálltunk a házunk előtt.