~huszonötödik fejezet

Sziasztok! Sajnálom a sok késést, de rengeteg dolgom volt a héten. Azért figyeltem a kommenteket és eléggé nehezen akart meglenni a 10. de utána egyből 13 lett :D Szóval ennek örülök:) 10 KOMMENT ÉS ÚJ RÉSZ Jó olvasást!

Becsaptam magam mögött az ajtót, mire Harry kérdőn nézett rám.
- Hagyjuk, csak felidegesítettek.
- Ha már itt tartunk engem is, ez- mutatta a telefonját, amin a twitter trendek voltak. – Láttad ezt? Miért utálnak engem a rajongóid?- kérdezte meglepődve.
- Biztos azért amiért a ti rajongóitok utálnak engem- válaszoltam.
- Hát ez kész. Mivel bizonyítsak?- kérdezte.
- Jaj Harry ne aggódj úgyis megszeretnek. 
- Jó mindegy is. Most el kell rohannom, elintézni egy két dolgot. Később átmegyek- jött oda és adott egy puszit a számra.
- Jó. De nem úgy volt, hogy ma együtt leszünk? – kérdeztem tőle, de ezt már nem hallotta, mert sietősen távozott. Remek most mit csináljak? Van egy csomó szabadidőm. 
- Szia Daisy – hallottam meg egy hangot. Most csak őt ne. 
- Szia-, mondtam halkan és már indultam kifelé, mikor megfogta a karomat.
- Mikor mutatsz be a többi One Direction tagnak? Úgy hallottam Zayn állati pasi- nézett egyenesen a szemembe. Most viccel?
- Mi van? Ott van neked a bátyám. Először Harry aztán meg Zayn?- kérdeztem tőle meglepődve.
- Fiatal vagyok és szeretek szórakozni. De azt is hallottam, hogy Niall is édes- nyávogta a fülembe, amitől frászt kaptam.
- Na, jó nekem erre nincs időm- mondtam és már mentem is vissza a szállodába. Hátha Eleanor ráér ma. Niall nyitott ajtót álmosan, meddig alszik vajon? Mert most van délután két óra. 
-  Daisy mi járatban? Harryt hol hagytad?- kérdezte miközben lehuppant a kanapéra.
- Azt mondta valami elintéznivalója van még. Este majd átjön.
- Figyelj Daisy te ezt komolyan gondolod Harryvel? Mert ő nagyon is tervezget már. És nem akarom, hogy összetörjön a szíve.
- Ha nem gondoltam volna komolyan, akkor nem mondok neki igent, hogy együtt legyünk- ültem le mellé. Ekkor valaki őrülten dörömbölni kezdett az ajtón. 
- Ki az már ilyen korán?- kérdezte Louis miközben kisétált a répás figurájával. 
- Milyen korán? 2 óra van. – mondtam Louisnak.
- Kinek mi a korán- mondta ásítás közben. Kinyitotta az ajtót és egy ismerős arc bukkant fel.
- Honnan tudtad, hogy itt vagyok? – álltam fel a kanapéról.
- Egy testőrnek ez a feladata, hogy kiderítse, hol van a megvédendő kislány. Egyébként jól nézel ki- vette elő nőcsábász mosolyát.
- Mi az, hogy kislány? 17 éves vagyok- háborodtam fel. Mellettem Niall csak kuncogott az egészen.
- Reggel nem vártál meg. –terelte el a témát. 
- Mert közbe jött valami. A tesóm itt van és nagyon pikkel rám.
- Hagy találjam ki- szólt közbe Louis is. H-val kezdődik és Arry-vel végződik?
- Igen, de mindegy. Amúgy is Eleanorhoz jöttem.
- Még alszik, de felkeltem- indult el Lou szobája felé. Szegény Eleanor-t hamar felkeltette és beleegyezett, hogy eljön velem bevásárolni, de Jake-nek is jönnie kellett. Eléggé furcsa, hogy valaki mindig a nyomomban van. Az áruházban rengeteg boltot bejártunk a lábam már majd leszakadt, de Eleanor még tovább akart menni, hogy vegyen magának valami jó cipőt. 3 és fél órát mászkáltunk, közben Jake egy lány telefonszámát is megszerezte. Harry írt egy sms-t, hogy 6-kor találkozzunk a hotel előtt. Volt 20 percünk, hogy visszaérjünk.  Végre odaértünk, persze 10 perc késéssel.
- Késtél Dais. – mondta Harry és kivette a kezemből a szatyrokat. 
- Utálom, mikor így hívnak.
- Jó, de én megtehetem- mondta és arcon puszilt.
- Göndörke! Hátrébb az agarakkal.- mondta Jake és közénk állt.
- Te is itt vagy?- kérdezte szemre hányóan Jake-től. – Inkább vidd fel a csomagokat Eleanorral, addig mi megvárunk. 
- Ne parancsolgass nekem, mindjárt visszajövök- segített Eleanornak felvinni a cuccokat.
- Végre eltűnt, na menjünk- húzott a kocsija felé.
- Nem várjuk meg? Különben is hova megyünk? – tettem fel a kérdéseket egymás után.
- Viccelsz? Most vertem át, hogy kettesben lehessünk és elmenjünk vacsorázni. 
- Komolyan? De ahhoz át kéne öltöznöm valami elfogadható ruhába.
- Így is csinos vagy. – beültünk az autóba és elhajtottunk. Egy elegáns étterem előtt álltunk meg. Mielőtt kiszálltunk még megkérdeztem tőle, hogy biztos ne öltözzek-e át, amire csak egy fejrázás volt a válasz. Ahhoz képest, hogy én itt New York-ban élek erről a helyről még nem hallottam Harry pedig igen. Bementünk, a pincér elvezetett egy kis eldugott asztalhoz. Harry kihúzta előttem a széket, mint az igazi úriemberek. Vacsora előtt pezsgőztünk és koccintottunk, hogy megismertük egymást. Miután végeztünk a vacsorával elmentünk a Central Parkba sétálni. Leültünk egy padra és beszélgettünk. 
- Harry.
- Hm?- nézett rám kérdőn.
- Holnaptól minden más lesz. – mondtam szomorúan.
- Tudom. De amint tudok, visszajövök hozzád.
- Igazából 3 hét múlva turném lesz Angliában.
- Mi? Et csak most mondod? Ez fantasztikus! Mert akkor találkozhatunk. – lett vidámabb. 
- Úgy imádom, mikor ilyen kisfiúsan vigyorogsz- húztam magamhoz és megcsókoltam. Csókunkat az eső zavarta meg. – Basszus elázzunk. Gyere – húztam fel és futni kezdtünk. – Nem szeretnék megbetegedni. – Hirtelen megállt. Én pedig kérdőn néztem rá. Ott álltunk a szakadó esőben. – Mi az Harry?

- Tudtad, hogy szép vagy? – kérdezte.

- Édes vagy, de csurom vizes vagyok. – tűrtem ki elázott tincseimet az arcomból.

- Most vagy a legszebb- lépett közelebb felé. – És valamit ki akarok próbálni. Ekkor megcsókolt. Szenvedélyesen, mintha soha nem akarna elengedni.

- Te bolond vagy. –szakítottam meg csókunkat.- Ha beteg leszek, neked kell gondoskodnod rólam.

- Tetszik az ötlet. Elviszlek magammal Londonba- ölelt magához és elindultunk vissza a szállodába