~huszonkilencedik fejezet

Sziasztok! Köszönöm a díjakat még egyszer egyszerűen elképesztőek vagytok. Viszont azt is látom, hogy nem vagytok valami kemmentelős kedvetekben és így nem tudom, hogy tetszik-e a rész.  Szóval 10 KOMMENT és hozom az új részt. Jó olvasást! puszi xx

Ahogy ajtót nyitottam a pumpa még jobban felment bennem. Mit akar itt, pont ő?

-          -Daisy drágám. Szerencsére jól vagy- ugrott a nyakamba Alena.

-         - Mit akarsz? – löktem el magamtól.

-          -Aggódtam érted. - nyávogta a fülembe, amitől a hideg futkosott a hátamon.

-          -Képzelem. - forgattam szemem.

-         - Harry is itt van? – kérdezte, miközben benézett a vállam felett. – Szia, Harry- köszönt neki. Harry csak visszaintett. Tudtam, hogy csak ezért jött.

-          -Hogy te mekkora kétszínű dög vagy. – lettem ideges és bezártam magam mögött az ajtót.

-          -Tessék?- kérdezte csípőre tett kézzel.

-          -Jól hallottad. Mi az, hogy Harrynek írogatsz, hogy megcsalom?- emeltem fel hangomat.

-          -Nem tudom, miről beszélsz. Különben is Harry meg sem érdemel téged. Én jobban mutatok mellette.

-          -Jaj, de vicces vagy. De most jól figyelj- léptem hozzá közelebb. Hagyd békén Harryt, mert megbánod.

-          -Most fenyegetsz? Ha Dean ezt meg tudja még jobban utálni fog- jött ő is közelebb.  –Ja és még valami, mindig elérem a céljaimat, és most amit kitűztem magam elé az Harry megszerzése. Na puszika. - mondta és elment.  Fú, de ideges lettem, egyszer megfojtom. Ekkor mögöttem kinyílt az ajtó és Harry lépett ki rajta.

-          -Minden rendben? – kérdezte.

-          -Semmi sincs rendben- bújtam karjai közé. Alena akkora szemét.

-          -Ne foglalkozz vele, inkább velem- mondta ravaszul.

-          -Majd még meglátom- mondtam nevetve és megcsókoltam. Hevesen csókolóztunk és észre sem vettem, hogy már az ágyon fekszek és Harry pedig felettem van. Szívem őrületesen vert és hallottam, hogy az övé is.

-          -Tudom még, hogy gyors lenne, szóval szólj, ha készen állsz rá.- hajolt közelebb.

-          -Köszönöm- öleltem meg. Mellém feküdt és elnyomott minket az álom.

Reggel arra keltünk, hogy Harry telefonja szólt. Álmosan beleszólt. Én pedig párnámat a fejemre raktam, hogy ne halljam, mer túl fáradt voltam.

-          -Igen? – mondta egy ásítással kísérve.

-          -Te meg, hol a fenébe vagy? – kérdezte Louis. – Ne válaszolj, mert tudom. Tele van veletek az újság.  Daisy jól van? – hangja már nem csengett idegesen inkább aggódóan.

-          -Igen, itt van mellettem. Ha nem jövök, ide Louis ki tudja mit csinált volna. A rajongók túlzásba estek. – lett komor. Ekkor felállt és kiment a szobából. Biztos fontos megbeszélni valója van.  Mikor visszajött, bebújt mellém az ágyba és az arcomat kezdte simogatni.

-          -Jó reggelt álomszuszék- ébresztgetett lágyan.

-         - Szia – mosolyogtam rá és adott egy reggeli puszit.

-          -Menjünk el reggelizni.

-          -Jó, adj 10 percet és elkészülök.

-          -Rendben, addig felhívom anyát, hogy mikor megyek haza és elújságolom neki, hogy fellépsz Holmes Chappelben. – mondta vidáman. Elvonultam elkészülni, majd pontosan 10 perc múlva, ahogy ígértem felöltözve léptem ki a szobámból.  Egy rövid világoszöld színű nadrágot és egy fehér ujjatlan felsőt viseltem. 

-         -Egyre szebb vagy. – vigyorgott rám Harry.

-          -Köszönöm- pirultam el.

-          -De hiányzott, már az, hogy elpirulsz. Na, mehetünk? – kérdezte miközben felvett egy sapkát és egy napszemüveget.

-          -Persze. – én is felvettem a napszemüveget és kézen fogva elindultunk reggelizni.

A reggeli nem ment valami zökkenőmentesen főleg mikor megláttam, hogy az egyik újság miket írt rólunk. Hogy én majdnem öngyilkos lettem, mert Harry elment, meg ilyeneket, ami nem is igaz. Jöttek rajongók is hát igen a szokásos teendők. Aláírás és persze közös fotó. Épp fizettünk volna, mikor egy kislány jött oda hozzánk. Egy aranyos rózsaszín ruhát viselt és haja két coffba volt összekötve. Olyan hatéves lehetett.

-          -Sziasztok. - köszönt szégyellősen.

-          -Szia. – köszöntünk vissza egyszerre Harryvel.

-          -Remélem, hogy össze fogtok házasodni és lesz kisbabátok is – Harry a hallottak után majdnem megfulladt, mert félrenyelt én pedig csak nevettem.

-          -Nagyon aranyos vagy- mosolyogtam rá.

-          -Köszönöm. Daisy csinálsz velem egy képet? – kérdezte félénken.

-         - Hát persze. – erre felcsillant a szeme és odakiabált a nagymamájának

-          -Mama! Csinál, velem képet gyere- hívta hozzánk.

-          -Hogy hívnak? – kérdeztem tőle, miközben aláírtam a füzetét,amit a mamája hozott.

-         - Melodynak. – aláírtam a füzetét és beleült az ölembe a kép miatt. Amíg fotózkodtunk Harry is aláírta a füzetét. Mielőtt Melody elment volna Harry odahívta magához és súgott neki valamit.

-          -Egyszer tényleg ő lesz Mrs. Styles- súgta halkan, hogy én ne halljam.

-          -Juj, éljen. - ugrándozott. – Sziasztok! – köszönt el tőlünk. Integettünk neki és már el is ment a mamájával.

-          -Mit súgtál neki? – kérdeztem.

-          -Nem számít- kacsintott rám. Miután fizettünk elmentünk még vásárolgatni, mert Harry szeretne venni az anyukájának valami ajándékot, mivel 5 nap múlva születésnapja lesz. Meghívtak a bulira, ami egy kis otthonos kerti parti lenne de aznap adják ki a lemezem és ott kell lennem a dedikáláson, így nem tudok elmenni, pedig nagyon kíváncsi vagyok Harry családjára. Rengeteg üzletet bejártunk. Harry talált is ajándékot, kis apróságokat vett neki, ami abból állt, hogy egy teljes ékszerkollekció volt. Persze még egy vadonatúj autót is vett, de azt még Londonban elintézte. Én is szerettem volna neki küldeni valamit, mivel nem akartam illetlen lenni. Harry azt mondta mostanában feszült és ekkor beugrott egy ötlet, hogy mit veszek neki. Egy hétvégére vettem neki Wellness-utalványt. Egy nőnek a legjobb kikapcsolódás, majd Harry odaadj neki a nevemben.  Mikor hazaértünk, Harry elment zuhanyozni én pedig addig a lap topomat böngésztem. Lucas írt, hogy itt van a hotel előtt hozott nekem valamit, de nem engedik be. Gyorsan leszaladtam megnézni mit tehetek.

-          -Daisy. Láttam a képeket. Sajnálom, remélem nem lett semmi gond utána.

-          -Nem számít Lucas. Mi szél hozott?

-          -Tudod meséltem, hogy könyvet írok, és arra gondoltam elolvashatnád, ami eddig kész van.

-          -Persze, hogy elolvasom. – átnyújtotta a papírhalmazt és sietősen távozott, mert késésben volt a munkából. Majd beleolvasok, ha Harry már nem lesz itt.

-          -Hát te hol jártál? – kérdezte, miközben egy szál törölközőben flangált.

-         - Lucas volt itt. - tettem le az asztalra a papírokat.

-         - Mit akart? – kérdezte ridegen.  Már válaszoltam volna, de mikor megfordultam 3 centi választott el izmos felsőtestétől.

-          -Felvennél egy pólót? – pirultam el.

-          -Olyan édes vagy Dais. – ölelt magához. Még jobban elpirultam, mikor felnéztem rá, szemében vágyat és csillogást véltem felfedezni. Szenvedélyesen megcsókolt. Felültetett az asztalra és a nyakamat kezdte csókolgatni. Hirtelen abba hagyta és elment a szobába.

-          -Ez mire volt jó? – kérdezte tőle.

-          -Csak megmutattam, hogy mit hagytál ki tegnap este. – nevetett.

-          -Nagyon vicces vagy Harold. – karba tett kézzel ültem tovább az asztalon. Mikor kijött már fel volt öltözve egy fehér pólót és egy fekete farmert viselt.

-          -Szóval mit akart ez a Lucas gyerek?- ült le az asztalhoz.

-         - Egy könyvet hozott, vagyis még nem könyv csak ő írja és megkért, hogy olvassak bele.

-          -Biztos érdekes lehet- vágott grimaszokat.

-          -Ne legyél gonosz. – ugrottam le az asztaltól. – Mikor indul a géped? – váltottam témát és a hangulat hirtelen fagyos lett.

-          -Reggel 8-kor. – válaszolt. Megbeszéltük, hogy nem fogom kikísérni mert a búcsúzás nem az erősségünk.