~huszonhatodik fejezet

Sziasztok! Köszönöm a kommenteket annyira jól esik, hogy szeretitek amit írok.Ezért siettem is az új résszel. Hát nem tudom milyen lett remélem tetszeni fog nektek, azt elárulom hogy kicsit szomorú lett na de a többit majd meglátjátok. 10 KOMMENT és ÚJ RÉSZ. Jó olvasást!puszi xxx

Ma este Harry hazautazik. Remek volt ez a 3 hét. Megismertem 4 fantasztikus srácot, és életem szerelmét. Igen szeretem. És persze Eleanor-t is, igazi barátok lettünk, vele is tartani fogom a kapcsolatot. A dalt felvettük és 1 hét múlva pénteken debütál majd az interneten. A többi számomat majd csak az albumon lehet hallani, amit promótálni fogok Angliában. Míg New York-ban leszek ki kell békülnöm a bátyámmal, és elmondani neki, hogy a barátnője egy kétszínű… nem akarok csúnyát mondani ezért csak annyit mondok, hogy lotyó. Ma nem mentem be a stúdióba, mert egésznap Harryvel leszek és még a reptérre is kikísérem. Az interneten nem enyhült egyik rajongótábor sem. A tegnap esti esős csókunk végig söpört a neten,rengeteg hozzászólást kaptunk evvel kapcsolatban. Harry nővére, Gemma is írt az öcsének, hogy reméli, nem lesz hülye és nem enged el engem. De aranyos.Egész délelőtt feküdtünk és beszélgettünk. Elmondta, hogy be akar már mutatni az anyukájának. Később csatlakoztunk a többiekhez és elmentünk ebédelni. A nap már a végéhez közeledett, én Harry szobájában ültem és az ablakon kifelé bámultam. A többiek már pakolták a bőröndjeiket és készülődtek a hosszú repülő útra. Gondolataimat Eleanor szakította félbe.
- Zavarlak? – kopogott a nyitott ajtón.
- Dehogy. – mosolyogtam rá.
- Minden rendben? –ült le mellém.
- Hát nem egészen, holnap ugyanúgy folytatom a teendőimet nélkületek, Nélküle. –böktem a fejemmel a fürdőszoba felé ahol épp Harry zuhanyzott.
- Látszik rajta, hogy neki sem könnyű most pedig még itt van- mondta.
- 3 hét múlva találkozunk.
- Akkor remélem van egy jegy számomra az egyik koncertedre.-mosolygott.
- Természetesen. Tudod örülök, hogy megismertelek, már olyan tanácsokat adtál nekem, mintha a tesóm lennél, és ez nagyon sokat jelent.
- Én is örülök, hogy megismerhettelek. Egy nagyszerű lány vagy akit a barátomnak nevezhetek. – ölelt meg.                                      
                                                                XXX


 A repülőtérre vezető utat csöndben tettük meg a limuzinban. Előbb mentünk ki, mert a srácok még elköszönnek a rajongóktól is. Harry feje a vállamon pihent, látszott rajta, hogy este nem nagyon aludt. Mikor odaértünk rengeteg sikító rajongó várt már ránk. Most is kaptam gyűlölködő pillantásokat, de ebben a pillanatban egyáltalán nem érdekelt. Már egy órája fotózkodnak a fiúk én pedig Eleanorral ülök a váróteremben. Hozzánk is odajöttek páran, hogy nagyon szerencsések vagyunk, hogy minket személyesen is ismernek a fiúk és tőlünk is kértek aláírást. Ekkor megszólalt egy hang, hogy a Londonba tartó gép utasai 30 perc múlva kezdjék meg a beszállást. Harryvel rögtön egymásra néztünk és odébb álltunk a nagy tömegből, hogy még rendesen elbúcsúzhassunk egymástól.
 - 3 hét és újra együtt leszünk- nézett a szemembe Harry
- Tudom, de nehéz a búcsúzás. – mondtam halkan, mert már majdnem sírtam.
- Ez mindig ilyen nehéz lesz?- kérdezte Harry remegő hangon.
- Várni foglak, ha esetleg meglátogatsz.- fogtam meg a kezét. Ekkor a zsebéből kivett egy kis ékszer dobozkát,amire a nevem rá volt írva.
- Ezt otthon nyisd csak ki, ha én már a gépen leszek- nyújtotta oda nekem. A másik kezében is volt egy doboz, de azt most adta oda. Mikor kinyitottam két ugyanolyan karkötőt találtam benne.- Nos ez olyan mint amit a fiúkkal együtt hordunk a barátságkarkötőnk, de ez a mi szerelmünket jelképezi. Csak akkor vedd le ha már nem érzel irántam semmit. Én mindig hordani fogom.
 - Ez gyönyörű- felvettem én is és már könnyeztem.
- Héj, ne sírj nem akarom látni, hogy sírsz- mondta és letörölte a könnyeimet. – Mert akkor én sem tudom visszatartani.- szorosan magamhoz öleltem. Nem akartam elengedi, de lassan itt volt az idő.
- Aztán ne merészelj becsajzoni- súgtam a fülébe.
- Te pedig kerüld el Jaket,mert visszajövök és ellátom a baját. – Ezen csak nevettem egyet. – Daisy.- szólt remegő hangon.
- Hm? – kaptam fel a fejem.
- Szeretlek,- mikor meghallottam a szívem kihagyott egy ütemet. Kimondta azt a bizonyos szót amire mindig vágytam, hogy hallani fogom életem szerelmétől.
- Én is szeretlek- mondtam és megcsókoltam. Hosszú percekig csókolóztunk, és mindketten arra vágytunk, hogy ennek soha ne legyen vége.
- Megkérjük a Londonba tartó gép utasait, hogy kezdjék meg a beszállást.- zökkentett ki minket egy hang.
- Menned kell- szakítottam meg csókunkat.
- Tudom.– utoljára még lágyan megcsókolt és elindult a többiek felé. Még hátranézett felém és azt mondta, ha a gép leszállt hívni fog. A többiek integettek Eleanor még puszit is küldött, de Harry már nem nézett hátra csak ment előre. Én sem bírtam tovább ezért kirohantam az épületből és csak sírtam. A fotósok persze megtaláltak és nem hagytak. El kell innen tűnnöm. Fogtam egy taxit és már mentem is. Kirakott a stúdiónál és berohantam Benhez.
- Mi történt kislány?- kérdezte meglepődve, mire én odarohantam hozzá és megöleltem.
- Elment. – csak ennyit tudtam kinyögni. Ekkor telefonom rezegni kezdett. Harry írt egy üzenetet. Megnyitottam.
„ Amit mondtam azt teljesen komolyan gondoltam. Szeretlek. Hamarosan újra látjuk egymást. Légy jó Dais. Hiányzol már most. Csók Harry. „
 Miután elolvastam újra sírni kezdtem. Ez a 3 hét pokoli nehéz lesz. Neki is és nekem is.