~harmincegyedik fejezet

Sziasztok! Az előző részhez eléggé nehezen gyűlt össze a 10 komment, ennyire rossz lett ez a rész?:/ Remélem ez jobban elnyeri a tetszéseteket. Ha meg lesz a 10 hozom is a következőt. További szép estét! puszi♥ xx

 

 

A 2 nap hamar eltelt, leginkább a stúdióban töltöttem az időmet, persze Dean és Alena a nyakamon voltak mindig. Beszéltem Harryvel is megmondtam neki, hogy nem haragszok, amiért csak levelet írt, erre csak hálásan mosolygott a web kamerán keresztül, mert amikor időnk engedte azon beszéltünk. Ő már Holmes Chapelben van a családjával. Azt is elmesélte, hogy mi volt Ashley és Niall között, ennek a hírnek annyira örültem. Fel is hívtam az én drága barátnőmet, hogy számoljon be az eseményekről.

Ma van a dedikálás és ma jelent meg az albumom a boltokban. A címe: „Make You Believe” Épp úton vagyok a helyszínre, de mivel ma van Harry anyukájának a születésnapja írtam neki twitteren. 

                                Daisy_Crawford : @anne42cox Boldog születésnapot:) xx

2 percen belül már válasz is érkezett.

                                   

 Anne Cox : @Daisy_Crawford Nagyon szépen köszönöm Drágám!Az ajándékod fantasztikus. Hamarosan találkozunk, Alig várom! xx

Szememmel elolvastam a sorokat ajkaim egyből mosolyra húzódtak. Harrynek nagyon aranyos anyukája van.  A kocsi megállt egy bevásárlóközpont előtt. Itt fogom eltölteni a következő 4 órámat. Mikor kiszálltam, rengeteg rajongóval találtam magam szemben, akik a nevemet kiabálták és sikítoztak. Én csak mosolyogtam és integettem nekik. Bevezettek minket mivel Ben is velem volt. Egy asztalnál foglaltam helyet ahol a rengeteg CD volt elhelyezve az asztalnál. Dedikálás után két számomat is előadom majd. Már vagy 1 órája dedikálhattam mikor egy ismerős hang ütötte meg a fülemet.

-         - Szia Daisy. – üdvözölt Lucas.

-          -Lucas? Te itt? – kérdeztem meglepetten.

-          -Kérhetnék egy személyre szóló példányt? – kérdezte mosolyogva.

-          -Persze- hebegtem. Aláírtam neki, de ő még egy közös fotót is akart. Felálltam és odahajoltam, hogy elkészítse a képet.

-          -És elolvastad a művemet? – kérdezte vidáman.

-          -Öö.. Hát az a helyzet Lucas, hogy sehol sem találom. De esküszöm, ha megtalálom, mert ma keresni fogom, elolvasom. – mentegetőztem.  Mire ő csak nevetni kezdett. – Te most kinevetsz? – vágtam be a durcást.

-          -Aranyos vagy nagyon. Na később összefutunk. Szia- intett egyet és már el is mert. Most bókolni akart nekem? Nem értem ezt a srácot komolyan.  Mindegy is. Folytattam az aláírásokat és a képeket. Miután ezt befejeztem jött a fellépésem.

-          -Sziasztok!- álltam fel a színpadra. – Remélem, jól érzitek magatokat. –erre csak egy sikítást kaptam. Bele is kezdtem a dalba. Jó kis bulit csaptam, nagyszerűen éreztem magam. 

                                                                      XXXX

A 2 hét nagyon hamar eltelt. Most épp a repülőn ülök Londonba tartva. Mellettem Alena ül, aki bealudt. Azt mondta velem akar lenni. Mire én csak bólintottam, de nem nagyon akarok vele beszélgetni. Csak akkor kedves velem ha Dean is ott van, mint például most, mert mögöttünk ül Bennel. Hosszú út elé nézek, érzem. Majdnem nekem is sikerült elaludnom, mikor Alena kezdett mocorogni és hirtelen lendült a karja, ami el is talált.

-          -Kész elegem van- lettem ideges. Elővettem a táskámból a smink készletemet és szépen kidíszítettem Alena arcát.  – Tudod kit ütögess álmodban- suttogtam. Mikor kész lettem a remekművel, elégedetten elmosolyodtam. Az út további része nyugisan telt el. Mikor megérkeztünk előre siettem, de még hallottam egy sikítást, ami azt jelentette, hogy drága ellenségem felébredt. Áhá, győzelem.

-          -Mit csináltál velem? – ragadta meg a karomat. Hú, kicsit megijesztett, lehet sminkesnek kellett volna tanulnom.

-          -Én ugyan semmit. De szerintem mosd, le mielőtt meglátnak így a srácok – kuncogtam. Mire ő toporzékolva ott hagyott.  Leszálltunk a gépről és a repülőtéren észrevettem egy csapatot. Csak annyit érzékeltem az egészből, hogy hirtelen valaki a nyakamba ugrott.

-          -Daisy! Annyira hiányoztál – mondta Ashley.

-          -Te is nekem. – öleltem vissza.

-          Harrynek valami baja van- súgta a fülembe, mire én kérdőn néztem rá. De nem volt időm megkérdezni miért, mert oda jöttek hozzánk a többiek is.

-          -Szia Barátnőm! – üdvözölt mosolyogva Eleanor. – Jó újra látni- mondta és megölelt.

-          -Téged is El- öleltem vissza.

-          -Üdv körünkben kicsi lány- jött oda Louis is. Hoztál nekem ajándékot? – kérdezte karba tett kézzel,de közben mosolygott.

-          -Szia. Igen valamelyik bőröndömben van- mondtam mosolyogva, mire ő is megölelt.  A többiek is odajöttek, Harry maradt utoljára. Furcsa volt, mert karba tett kézzel állt meg előttem.

-          -Baj van? – kérdeztem ijedten.

-          -Mondhatjuk úgy is. – Ekkor Louis és Eleanor ijedten összenéztek. Miről nem tudok?-

-          -Mi történt?

-         - Nem tudom, először olvasd el ezt. – vette elő azt a könyvet, amit Lucas nekem adott, hogy olvassam el.

-          -Végig nálad volt? – kérdeztem tőle meglepetten.

-          -Jobb is, hogy én olvastam el előbb. Hívj fel ha elolvastad. – mondta és meg sem várta válaszomat elindult a kijárat felé. Én meg csak ott álltam ledermedve, mert semmit sem értettem.