~harmincnegyedik fejezet

Sziasztok! Itt a beígért rész ezen a szép szerdai napon, főleg,hogy ma van Liam szülinapja!!♥ Hát fogalmam sincs,hogy tetszeni fog-e, remélem igen. Az előző fejezethez nem írtátok le, hogy mit gondoltok Lucasról, szóval itt írjátok le, mert kíváncsi vagyok :D Ha bármi kérésetek van írjatok nekem Twitteren  : @BarbiEleanorfan <--- így megtaláltok:). 10 KOMMENT ÉS ÚJ RÉSZ:) Jó olvasást! xx

 

 

Nagyszerűen alakítottam a színpadon addig a pillanatig, ameddig nem jött el az utolsó szám ideje. Ugyanis az egy szomorú szerelmes szám volt. A színpad közepén álltam és Harry végig engem nézett, miközben szájáról azt a szót olvastam le, hogy Szeretlek. És itt tört el a mécses, mert könnyeim folyni kezdtek. A rajongók csak szíveket mutattak, mire halványan elmosolyodtam és folytattam tovább.  Volt még egy ráadás számom és már le is mentem a színpadról. Mindenki odajött gratulálni, hogy nagyszerű voltam.  Harryt is észrevettem, aki ott ült az egyik padon. Mikor közelítettem felé, fejét hirtelen felém fordította és fájdalmasan elmosolyodott. Leültem mellé és lehajtottam a fejemet.

-          -Nagyszerű voltál. – hallottam meg mély hangját, amitől kirázott a hideg.

-          -Köszönöm. – mondtam halkan, de még mindig nem néztem rá.

-          -Beszéljük ezt meg, hinned kell nekem- fordult felém miközben megfogta a kezem.

-          -Figyelj Harry… - kezdtem bele mondandómba – Kicsit gondolkodnom kell.

-          -Gondolkodni? Mégis min? – kérdezte, de szemében látszott a fájdalom és a meggyötörtség.

-          -Csak adj időt. – álltam volna fel, de visszarántott és az ölébe estem.

-          -Ne tedd ezt velem. – suttogta, miközben egy hajtincset a fülem mögé tűrt.

-          -Ez nekem is nehéz. – szorítottam meg kezét és beszaladtam az öltözőbe. Még jó, hogy a pad az öltözőm előtt volt. bezártam magam mögött az ajtót, még hallottam, ahogy Harry belerúg a padba. Én csak sírtam és az ajtó mentén lecsúsztam a földre. Fejemet kezembe temettem, legszívesebben ordítottam volna.

-          Várni foglak. – hallottam meg Harry hangját még az ajtó mögül és a lépteit is ami egyre távolodott. Felálltam és a tükörhöz léptem. Belenéztem és egy meggyötört lányt láttam benne, aki talán most vesztette el élete szerelmét, azzal, hogy elengedte. 1 hónappal ezelőtt ki gondolta volna, hogy ez fog történni.  Kisírt szemek, sminkem szétfolyva, hajam szanaszét áll. Remek és még dedikálnom kell.  Halk kopogást hallottam.

-          -Gyere- mondtam erőtlenül. Az ajtón Eleanor és Danielle lépett be. Eleanor odarohant hozzám és megölelt.

-          -Sajnálom Daisy. Most mi lesz? – kérdezte szomorúan.

-          -Nem tudom, mit tegyek. Sajnálom. – fordultam Danielle felé.

-          -Jaj drágám mit sajnálsz? – kérdezte kedvesen.

-          -Így kellett megismerned, hogy most egy lelki roncs vagyok. – erre a kijelentésemre odajött és szorosan megölelt.

-          -Liam mesélt rólad és Harry is. Fantasztikus lány vagy. – mondta kedvesen. – Minden rendben lesz, hidd el.

-          -Jaj, lányok- mondta Eleanor és megölelt mindkettőnket. Míg összeszedtem magam, a lányok kint megvártak. Mikor kiléptem Ashley és Niall közeledtek felénk.

-          -Mesélj el mindent. Harry idegesen ment el. Louis pedig utánament nehogy valami hülyeséget csináljon.

-          -Azt mondtam neki, hogy adjon egy kis időt.

-          -Ez nem túl jó. – hallottam meg Niall hangját is.

-          -Később elmondok mindent, de most dedikálnom kell.

-          -Utána bulizni megyünk, gondolom, akkor kihagyod. – mondta Ashley. – Maradjak veled? – kérdezte

-          -Dehogyis, ti csak szórakozzatok- próbáltam mosolyogni, de nem ment. Elindultam a rajongók felé, de szemem megakadt valakin, vagyis inkább valakiken. Alena épp Zayn nyakán csüngött. Nagyon úgy tűnt, hogy Zayn gitározni tanítja. A kis lotyó, hisz tud gitározni, de most erőm sem volt foglalkozni vele.  A dedikálás hamar eltelt, de mielőtt elmentem volna, csináltam róluk egy fényképet. Mégis csak ez az első turném első állomása. Mikor vége lett ennek az egésznek, a többiek elmentek bulizni én pedig a szállodában maradtam. Nem tudtam aludni, állandóan Harry járt a fejemben, ezért úgy döntöttem felhívom anyát.

-          -Tessék? – szólt bele egy álmos hang.

-          -Szia anya felkeltettelek? – kérdeztem.

-          -Jaj drágaságom dehogyis. – mondta, de a hangján hallottam, hogy most kelt fel. – Milyen volt a koncert? -Sajnálom, hogy nem tudtunk elmenni apáddal, csak egy amerikai ügyfél volt nálunk.

-          -Semmi baj. Holnap utazok Northamptonba és képzeld, saját turnébuszom van. – meséltem el a dolgokat. Nem akartam említeni Harryt, mert akkor képes és eljön ide. Jó nem lakik olyan messze, csak London másik végében.

-          -Ígérem, az egyik koncerteden ott leszünk. Vagy Liverpoolban vagy Manchesterben találkozunk.

-          -Rendben anya, Szeretlek.

-          -Én is. De minden rendben? Mert nem szoktad felhívni anyádat az éjszaka közepén, szóval ki vele. – mondta. Mindig átlát rajtam.

-          -Harry... – kezdtem bele és elcsuklott a hangom. – Szünetelünk.

-          -Jaj, édesem. Átmenjek? – tudtam, hogy ez lesz.

-          -Nem szükséges, inkább alszok.

-          -Jól van. Szép álmokat. Majd hívlak.

-          -Neked is anya. Szia – és lenyomtam a telefont. Visszafeküdtem az ágyba és próbáltam elaludni. Sok forgolódás után álomba merültem.