~harmincharmadik fejezet

Sziasztok! Meglett a 10 komment itt is a beígért rész:) Remélem tetszeni fog, bár nem ilyenre terveztem ezt a részt.  Indítottam egy szavazást, úgyhogy szavazzatok:) Nemsokára meglesz a 20.000 látogató aminek nagyon örülök.  10 KOMMENT és ÚJ RÉSZ :) Ja és írjátok le a véleményeteket Lucasról:) Kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok róla:) Jó olvasást! ♥

 

 Daisy szemszöge: 

Reggel álmosan csoszogtam ki a konyhába, ahol épp reggeliztek a többiek. Furcsa csend volt, amit nem értettem.

-          -Jó reggelt! – ültem le Ben mellé. – Mi ez a nagy csend? –fordultam Dean felé, aki a másik oldalamon ült.

-          -Semmi, semmi – mondta halkan és az újságot fürkészte tovább.

-          -Mit olvasol ilyen buzgón? – nevettem és el akartam tőle venni, de ő nem engedte.

-          -Jobb, ha nem látod.

-          -Jaj, Daisy olvasd el az enyémet. – mondta Alena gúnyos mosollyal , a többiek szúrós szemmel néztek rá. Elvettem az újságot és nem hittem a szememnek.  A címlapon Harry volt és egy fekete hajú lány, a cím pedig: „Vége a sztárpárnak? Harry Styles hamar túllépett a szakításon”. 

Nem hittem a szememnek.

-          -Megcsalt? De hát azt mondta szeret… - motyogtam halkan. Könnyeimmel küszködtem.  Annyira fájt. Hogy tehette ezt velem? Tudtam, hogy csak kihasznál, mert ő a nagy Harry Styles és én csak egy újabb eszköz voltam neki. Csak szórakozni akart egész végig. Szó nélkül felálltam és visszamentem a szobámba. Most egyedül akarok lenni. Hallottam Dean hangját még mögöttem, de kulcsra zártam az ajtómat, így nem tudott bejönni. Bedőltem az ágyba, fejemet a párnába túrtam és csak sírtam. A telefonom pedig csak rezgett.  Harry hívott vagy 20-szor és üzenetet is küldött. De nem érdekelt, ezt már nem tudja kimagyarázni. Hirtelen felpattantam el kell innen tűnnöm. Levegőznöm kell. Miután kijutottam a hotelből csak mentem és mentem.  Nem tudom merre, de minél messzebb annál jobb.  Az idő sem volt túl fényes, sőt eléggé be volt borulva. Találtam egy játszóteret és beültem egy hintába. Megint előtört belőlem a sírás.

-          -Hát itt vagy...– hallottam meg az Ő hangját. – Hagyj magyarázzam meg. – jött közelebb. Szemében iszonyú fájdalmat és bánatot véltem felfedezni.

-          -Nincs mit megmagyarázni – mondtam ridegen és felálltam a hintából.

-          -Nem történt semmi azzal a lánnyal- mondta. – Kérlek hallgass végig. – könyörgött. Már indultam volna el, mikor hirtelen megragadta a kezem. – Nézd nem tudom miért mentem el inni,az az idióta könyv annyira felidegesített- hadarta.

-          -A könyv miatt? – kérdeztem tőle flegmán. – Az csak egy könyv. Nem is értem, hogy mi bajod volt vele. Egy szegény fiúról szól, aki beleszeretett egy hírességbe, de a szerelmük lehetetlen volt, mert a lánynak volt egy barátja, aki szintén híresség volt. 

-          -Hát nem érted? – lett ideges. Saját magáról mintázta a főszereplőt és te vagy benne a híresség, akibe halálosan szerelmes. Engem pedig leírt egy nagy bunkónak, aki csak kihasznál téged. – szinte már kiabált. Én pedig csak értetlenül néztem.

-          -Nem, Lucas nem szerelmes belém. Csak jó barátok vagyunk.

-          -Még a vak is látja, hogy odáig van érted. És azt várja, hogy mi mikor fogunk szakítani.

-          -Ez nem ok arra, amit tettél tegnap- ott akartam hagyni, de visszarántott.

-          -Szeretlek. Érted?- mondta a szemembe. Megszakad a szívem, ahogy ránézek, de nem dőlök be megint. Alig kapok levegőt, szívem ezerszer gyorsabban kalapál.

-          -Csak egy játékszer voltam a számodra. – mondtam szinte sírva.

-          -Miről beszélsz? - kérdezte hitetlenkedve. Ekkor kitéptem kezem a szorításából és elszaladtam. Hallottam, még ahogy a nevemet kiálltja, de nem fordultam hátra.  Rengeteg gyaloglás után visszatértem a hotelbe ahol több ideges és aggódó tekintettel találtam szembe magam. Ott volt Ben, Dean, Alena aki csak mosolygott, Eleanor és Louis, Ashley és Jake. 

-          -Végre előkerültél – közeledett idegesen Ben.

-          -Sajnálom. – csak ennyit tudtam kinyögni. Odamentem Ashleyhez és a nyakába borultam.

-          -Semmi baj Daisy. Minden rendben lesz. – vigasztalt barátnőm. Eleanor is odajött és felkísértek a lakosztályba.

-          -Főzök neked egy kávét- mondta Eleanor, míg Ashley leültetett a kanapéra.

-          -Nem szükséges- mondtam halkan.

-          -A kisírt szemeid mást mondanak – mondta és bement a konyhába.

-          -Hogy tehette ezt velem? – fordultam Ashleyhez.

-         - Daisy. Hallgasd meg az ő verzióját. Nekünk azt mondta nem történt semmi csak hazakísérte.

-          -Te neki hiszel? – kérdeztem feldúltan. – El kell felejtenem Harryt. – álltam fel és vonultam be a szobámba. -Pár óra és kezdődik a fellépés, jól kell teljesítenem.

-          -Micsoda? De hát szeretitek egymást és ez csak egy félreértés. – állt fel a kanapéról.

-          -Ashley, most hagyj inkább. – Szörnyen éreztem magam, de tennem kell a kötelességem.  2 óra alatt össze is szedtem magam. Telefonomat kikapcsoltam, mert egyfolytában Harry hívott.  Ashley és Eleanor is elkészültek, mert ők is ott lesznek a nemsokára kezdődő koncerten.

-          -Menni fog ez a ma este? – jött oda Ben, mire én csak bólintottam. Irány a stadion. Mikor odaértünk már rengetegen álltak kint, amitől egy kicsit jobb kedvre derültem.  Bementem az öltözőbe, ahol eltüntették a karikákat a szemem alól, hajamat is kivasalták és ruhát is választottam. Mikor kiléptem készen az öltözőmből, kinéztem a színpad mögül. Vannak egy páran, a VIP részlegben megláttam a fiúkat, Eleanort és Danielle is ott volt.  Harry is ott volt, aki fel alá járkált. Túl kell esnem a nagy beszélgetésen vele a koncert után. Arcomra vakartam a műmosolyomat, hogy a rajongók higgyék azt, hogy minden rendben van. Kiléptem a színpadra és tekintetem egyből összetalálkozott Harryével. Nem szabad most rá figyelnem. Jól kell teljesítenem a rajongóim kedvéért.Kezembe vettem a mikrofont. Kezdődhet a show!