~tizennegyedik fejezet

Sziasztok! Nos tudom, késtem egy kicsit ne haragudjatok. De átjavítottam az összes fejezetet, hogy egy igeidőben legyen minden. Figyelek a hibáimra szóval nézzétek el nekem ha lassan haladok:) Jó olvasást :) és köszönöm a kommenteket:) xx   És léci lájkoljátok az oldalam nem 1D hanem Cher Lloyd :D  https://www.facebook.com/CherLloydhu  köszönöm ha megteszed :) xx

A mai napra végeztünk , ezért gondoltam visszamegyek az étterembe bocsánatot kérni , attól a fiútól, mert ahogy Harryt ismerem ő nem fog visszamenni, vagyis egyedül biztos nem. Miután Ash elment Niall-el, én is gyorsan leléptem, a fiúknak azt mondtam, hogy van egy kis elintézni valóm. Felajánlották, hogy elkísérnek, de ha megtudják, hogy miért megyek, Harry lehet, hogy megint balhézna, ezért jobbnak láttam, ha nem szólók nekik.  Gyalog mentem mivel nem volt messze az étterem a stúdiótól, közben egész úton Harry szavai jártak a fejemben. Kedvel és holnap randizni fogunk.  Nem értem, miért mondtam neki igent, mivel ebből semmi komoly nem lesz és ezt ő is tudja, mivel már 2 hét és útjaink elvállnak.  Mikor beértem az étterembe, egyből felismertem a pincért. Magas volt, sötét barna haj és barna szem épp egy asztalnál vette fel a rendelést. Meglátott és elment mellettem, mintha nem ismert volna meg. De ekkor utána szóltam.

-         - Már meg sem ismersz?- kérdeztem tőle. Ekkor megtorpant és felém fordult.

-          -Nem szeretnék még egy monoklit a barátodtól- rámutatott a szemére, ahol egy lila folt díszelgett.

-          -Nézd, sajnálom, amúgy sem a barátom- léptem közelebb felé.

-          -Hát ő nem így gondolja- vágott egy gúnyos grimaszt. - De megbocsájtok. Nem ülsz le egy kicsit?- kérdezte.

-          -De szívesen- leültünk egy két személyes asztalhoz az ablak mellé. Ő szólt egy másik pincérnek, hogy fedezze, amíg velem beszélget.

-          -Nos, még be sem mutatkoztam hivatalosan- állt fel és meghajolt- elég szórakozott fiú. - A nevem, Lucas.

-          -Szia Lucas- mosolyogtam rá- Daisy vagyok.

-          -Tudom, már egyből kiszúrtalak tegnap, azért akartam oda adni a telefonszámomat, mert nagyon szimpatikus vagy- mondta elpirulva. – Amíg az a One Direction-ös gyerek nem avatkozott közbe.

-          -Tényleg sajnálom, ígérem, elrángatom ide bocsánatot kérni - mondtam neki. Nagyon jól elbeszélgettünk. Megtudtam, hogy Brooklynban lakik, szeret olvasni, és épp egy novellát ír,17 éves, mint én, van egy húga, aki nagy One Direction rajongó, és azért dolgozik pincérként, hogy segítsen eltartani a családját. Azt mondta, bár olyan tehetséges lenne, mint én, mert akkor nem kellene dolgoznia egész álló nap. Elmondtam neki, hogy az én életem se egy leányálom. Mindenhol fotósok, és sosincs megállás, mindig keményen kell dolgozni. Elmeséltem neki az egyik vicces sztorimat, hogy kávézni voltam egy fiú barátommal és másnap már a címlapon is volt, hogy Daisy Crawford állandóan pasizik. Ami egyáltalán nem igaz, mióta eljöttem Londonból, még egy normális randim sem volt. Holnap lesz az első, de ezt inkább nem említem meg Lucasnak.  Az asztalunkhoz odajött egy fiú szólni neki, hogy mennie kell. Ezért nem beszélgettünk tovább, de mielőtt elment még oda adta a telefonszámát.

-          -Mivel tegnap nem sikerült- nyújtotta  felém a kis papírt- Remélem, még találkozunk, szia Daisy- mondta és már vissza is ment dolgozni.

-         - Szia. – megnéztem a kis papírt, amin ez állt: ’ Hívj fel, ha jobban megismernél ’ – Ez biztos a tegnapi szövege. Elraktam a táskámba és már mentem is haza.

Mikor beértem a lakásba, még Ashley nem volt otthon, akkor nagyon jól szórakozhat gondoltam magamban, mire elmosolyodtam.  Még el sem mondtam neki, hogy holnap kivel találkozok. Gyorsan lezuhanyoztam, felvettem egy  otthoni melegítő nadrágot és egy fehér toppot, hajamat a fejem tetején lófarokba fogtam.  Kivettem a hűtőből egy kis nutellát és leültem a kanapéra TV elé, mindjárt jön a sorozatom, amit nem hagyhatok ki, és ma ráadásul dupla rész lesz. Egy ideje már nézhettem, mikor valaki megszólalt a hátam mögött.

-          -Daisy Crawford a híres énekes komolyan egy adag nutellával a kezében Tuti Gimit néz?- szólalt meg legjobb barátnőm , aki egyből levágódott mellém.

-          -Jól érezted magad? Gyerünk, mesélj el mindent. - fordultam felé, mire ő elvette a nutellámat és a TV-t bámulta.

-          -Ez a  Nathan olyan helyes ebben a sorozatban- mondta.

-          -Aha, de ne terelj, szóval ki vele jó volt?- kérdeztem, mire ő kezébe temette az arcát. - Mi van még sem volt jó?- megöl a kíváncsiság.

-          -De eszméletlen volt, azt hiszem, nekem tetszik Niall- mondta elpirulva.

-          -Tudtam- kezdtem el sikítozni.

-          -Halkabban- fogta be a számat- Még meghallják.

-          -Jó bocsi- kértem elnézést- De nekem is van egy hírem- kezdtem el.

-          -Igen? Hallgatlak.

-          -Harry azt mondta kedvel, és holnap elmegyünk valamerre.

-          -Úristen! Tudtam! – sikítozik most ő.

-          -Ne már ezt is meghallhatják – csitítottam.

-          -Nem érdekel. Inkább hallgassunk zenét- vette el a távirányítót és átkapcsolt egy zene csatornára. Hirtelen felugrott és táncolni kezdett. - Gyere- húzott fel a kanapéról és elkezdtünk táncolni. A nagy bulizásunkat Ashley telefonja zavarta meg. Míg telefonált ki ment a konyhába. Elég sokáig időzött gondoltam megnézem. Mikor kimentem láttam, hogy a konyhaasztalnál ül és sír.

-          -Mi történt?- kérdeztem megrémülve.

-          -Anya- szipogott.  – Anyának balesete volt.

-         - Jézusom és jól van?- odaültem mellé és átkaroltam.

-          -Intenzív osztályon fekszik. Sajnálom Daisy, de haza kell mennem.

-          -Természetesen. Foglalok jegyet a következő járatra rendben?- kérdeztem miközben megöleltek.

-          -Oké. Pedig azt hittem végre minden simán fog menni-sírt.

-          -Hidd el a helyzet jóra fog fordulni. – Gyorsan kirohantam és foglaltam jegyet a következő járatra Londonba. A gép 2 óra múlva indul. Gyorsan összepakoltuk a cuccát és kivittem a reptérre. Azt mondta ne szóljak a srácoknak, mert így is nehéz neki elmenni úgy megkedvelte őket 3 nap alatt. Majd a felhívja Niallt ha leszállt a gépe Londonban. A saját kocsimmal mentünk, mert Ben végre megengedte, hogy használjam.  Az út alatt nem szóltunk egymáshoz, most a csönd a legjobb.  Ash így is nagyon ki lehet az anyukája miatt, akit a világon a legjobban szeret. Az a helyzet, hogy én is nagyon szeretem, remélem semmi komoly dolog nem lesz vele és hamar meg fog gyógyulni.  Beszállás előtt vettem neki egy kávét, de ez sem segített, mert nagyon ideges volt. Nem szeretném elengedni egyedül, mert félek, hogy hülyeséget csinál, ezért megkértem egy légi utas kísérőt, hogy tartsa szemmel a gépen, mert leszálláskor várni fogja az Apukája. Mikor megszólalt a hang, hogy a Londoni járat utasai szálljanak, be szorosan megöleltem Ashleyt.

-Vigyázz magadra! És hívj, hogy mi a helyzet. –mondtam neki, mire ő csak bólogatott és megint sírni kezdett. Megvártam, míg felszáll a gépe. Eléggé elszomorított ez a hír. Mikor hazaértem, ledobtam a táskámat a székre és befeküdtem az ágyamba. Már majdnem elaludtam, mikor egy smst kaptam. Gyorsan felpattantam és megnéztem. Reménykedtem, hogy Ashley írt. De tévedtem, eléggé meglepett ez az üzenet. ’ Meglepetéssel készültem. Alig várom a holnapot. Szép álmokat! H xx’  Tényleg a holnap, lehet le kéne mondanom,mert elég rossz passzban vagyok. De nagyon úgy tűnik, hogy készült valamivel és nem szeretném megbántani.