~tizenhatodik fejezet

Sziasztok! Köszönöm a több mint 5000 látogatót és a 25 rendszeres olvasót. Nagyon jól esik, hogy tetszik nektek,amit írok. Örülnék ha értékelnétek amit írtam komment formájában, vagy írjátok le a Chat-be nyugodtan:) Jó olvasást! Sietek a következővel! puszi:) xx

Nagyon jól éreztem magam Harryvel a mai napon. Miután útjaink elváltak, lezuhanyoztam, de mivel egyáltalán nem voltam álmos felhívtam Ashleyt ha már ő nem tette meg.
- Igen? - szólt bele Ash.
- Jó, hogy felhívtál. Anyukád jól van? És egyáltalán mi történt vele? – kérdeztem feszülten. Nagyon aggódtam.
- Sajnálom, de egész nap itt vagyok a kórházban anya mellett, mivel még nem ébredt fel - felelte szipogva. – Apa azt mondta, hogy épp anyával beszélt, mikor történt az egész. A másik kocsi sofőrje ittas volt és beleütközött anya kocsijába, bár a másik sofőr életét vesztette.
- Jézusom, nagyon sajnálom Ash. Ha bármire szükséged van hívj, és odautazom komolyan - válaszoltam.
- Köszönöm. És mi volt Harryvel?- próbálta vidáman kérdezni. – Nem felejtettem ám el.
- Majd elmesélem később, ha minden rendben lesz anyukáddal. Holnap hívlak. Szia. – köszöntem el tőle, most jobb, ha nem zaklatom a hülyeségeimmel. Mivel még nem volt olyan késő, lementem a kedvenc büfémbe, ami itt volt a Hotel földszintjén. Vettem magamnak egy kis csokit, mert nem bírtam ki nélküle. Elindultam visszafelé, de ekkor észrevettem pár fotóst a hotel előtt. Ezek sosem alszanak? Biztos azt várják, hogy megint valami ostobaságot csináljak, hogy lencse végre kaphassák, de ez nem fog összejönni. Mikor beértem a lakásomba még néztem kicsit a TV-t de hamar elnyomott az álom. 

                                                        ***

 Az elmúlt 4 nap nagyon jól telt, Ashley hívott, hogy az anyukájával minden rendben. Felébredt és hamarosan haza engedik. Harryvel töltöttem minden délutánomat, a fiúk állandóan piszkálnak minket, hogy lépjünk már, mert így semmire se fogunk menni.

 Ráadásul már csak 1 hét és visszautaznak. Nem tudom, hogy most mi van köztem és Harry között, de már jó lenne megtudni. A fiúk menedzsere is meghallgatta a közös dalt és csak annyit fűzött hozzá, hogy hol voltam idáig. Természetesen a Harryvel töltött délutánokat mindig rögzítették, ezért tele volt velük az internet. Holnap rendeznek egy fogadást a fiúk tiszteletére, hogy itt vannak New York-ban és erre én is meg vagyok hívva. Ma is épp a fiúkkal voltam és TV-t néztünk, mikor Louis telefonja csörgött.
- Ki akar ilyenkor megzavarni, mikor Hannah Montana ismétlés megy?- állt fel és ment a telefonjáért. Felvette, bár úgy tűnik, hogy egyáltalán nem érdekelte, hogy megzavarták, mert örült a hívásnak és bevonult a szobába. Mi tovább néztünk a TV-t de észrevettem, hogy Harry egy folytában engem nézett.
- Mi az? – kérdeztem tőle vigyorogva, miközben ettem a popcornomat?
- Semmi, csak tudtad, hogy szebb, vagy mint Hannah Montana?- kérdezte.
- Jaj, ne viccelj- dobtam hozzá egy marék kukoricát.

-  Most miért? Még igazat sem mondhatok?- kérdezte, miközben kezével védekezett, hogy ne találjam el még több kukoricával. Ekkor szaladt ki Louis a szobából. Úgy tűnik nagyon jó hírt kaphatott.

- Eleanor ide jön a holnapi fogadásra- ugrándozott örömében. Ilyenkor olyan édes.

-Tényleg?- kérdezte Zayn.

- Igen, mivel Los Angeles-ben volt egy munkája,de hamarabb végeztek így ide tud jönni.- ujjongott még mindig Louis. – Szerencsére vihetem magammal, mint a partnerem. És kicsi lány te is megismerheted- fordult felém.

-  Jó, alig várom- mosolyogtam rá. Tényleg kíváncsi vagyok Eleanorra. A jó hír után tovább néztük a TV-t a fiúkkal. Reklámnál kimentem a konyhába, inni valami üdítőt. Leültem az asztalhoz, ebben a konyhában még sosem néztem szét. Kétszer akkora, mint az enyém. Látszik azért, hogy ez egy eliteb lakosztály.

- Daisy!! – hallottam meg egy hangot bentről. – Gyere már kezdődik. Miley le fogja venni a Hannah parókát. – mondta Louis.

- Mindjárt megyek, különben is ezt a részt láttam már- kiabáltam be.

- Minden rendben van?- Jött be Harry a konyhába.

- Persze- mosolyogtam rá. Leült velem szembe, és az asztal egy pontját kezdte el nézni. Eléggé idegesnek tűnt.

- Harry! Itt vagy?- lóbáltam előtte a kezemet. Mire hirtelen észbe kapott.

-  Mi? Ja igen persze, csak szerettem volna kérdezni valamit. - tért a lényegre.

- Hallgatlak.

-Lennél a partnerem a holnapi fogadáson?- nézett rám.

- Úgy érted mutatkozzunk hivatalosan?- kérdeztem.

-Igen, nagyon szeretném, ha elkísérnél- fogta meg a kezem.- Na mit mondasz?

-Na hagy gondolkodjak- próbáltam nem elnevetni magam, mert olyan ijedt fejet vágott - A válaszom: igen leszek a partnered. – Ahogy ezt kijelentettem odajött hozzám és megpuszilta az arcomat. Majd visszamentünk a fiúkhoz és néztük tovább a TV-t. Niall fél percenként közbe szólt, hogy ő éhes. Ezért rendeltünk pizzát. Mikor meghozta a pizza futár, Niall már rohant is ajtót nyitni. Kisajátított magának egy egész dobozt és azt ette. Az este további része ugyanilyen jól telt.

Reggel arra ébredtem, hogy valaki fejbe vágott. A tettes természetesen Louis volt, aki a répás figurájának mondott épp valamit. Mindig répákkal álmodik? Már megint itt aludtam? Nem kéne ebből rendszert csinálni. Oldalra pillantottam, ahol Harry még édesen aludt. Zayn és Niall szintén aludtak még a földön. De Liamet sehol sem láttam. Pont ekkor jött ki a konyhából egy csésze kávéval a kezében.

-Látom felébredtél. Jó reggelt!- nyújtotta felém a kávét.

-  Neked is- mondtam még kómásan. Kimentünk a konyhába és megreggeliztünk. Közben mesélt a barátnőjéről, hogy mennyire hiányzik neki, és hogy nehezen bírja ki a távkapcsolatot. Na itt egy nyomós ok, hogy köztem és Harry között nem lesz semmi, mert én sem bírnám ki. Beszélgetésünket Louis zavarta meg ,aki berohant a konyhába.

- Miért nem ébresztettetek fel? Eleanor fél óra múlva itt lesz- kapkodott össze vissza.- Még ki kell érte mennem Paullal.

- Bocsi, mi is most keltünk fel- mondtam neki, miközben ittam a kávémat.- De viszont nekem most még be kell ugranom a stúdióba. Este találkozunk. Sziasztok!- köszöntem el, és halkan kimentem nehogy felébresszem a többieket.