~ tizedik fejezet

Meg is hoztam, siettem, de megint tönkre ment a gépem:/ ez nem az én napom:/ na mind egy a részeket azért próbálom hozni :) kérhetnék komit? és ha elolvastátok kattintsatok az 'Elolvastam'-ra köszönöm:) Ja és aki benne lenne Blog cserében írjon nekem twitteren:DD további szép napot:) xx

 

 

Reggel Louis hangja ébresztett, miért nem bír csöndben maradni? Várjunk csak, Louis? Mit keress egyáltalán nálam?
- Ébresztő álompár, hasatokra süt a nap- Mondta nevetve, de milyen álompárról beszél? Kinyitottam a szemem és Harryvel találtam szembe magam, aki magához ölelve aludt. Mi így aludtunk egész éjjel?
- Fogd már be  Lou- hallottam meg álmos hangját a mellettem alvónak.

-Jól van, de nem zavar, hogy Daisyt agyon szorítod? – kérdezte röhögve, Harry rám nézett, szeme elkerekedett, és gyorsan felült.
- Ne haragudj, -kért bocsánatot.- Na várjunk csak, becsalogattál magad mellé mi?- kérdezte szemöldökét húzogatva – Tudtam , hogy ellenállhatatlan vagyok- arcára kaján vigyor kúszott.
- Csak szeretnéd- mondtam neki vigyorogva, és lelöktem az ágyról.
- Ez fájt- játszotta  a sértődöttet.

         - Miért nem tudtok csöndben maradni?- szólalt meg egy álmos hang a másik oldalamon, aki nem más volt, mint Niall.
- Ideje felkelned álomszuszék- utasította Louis.
- Miért hány óra?- kérdezte, miközben fejére húzta a párnát.
- Hogy a fenébe fértünk el hatan egy kanapén? –vágtam bele Niall szavába meglepődve.
- Úgy, hogy engem lelöktetek- jött be a konyhából Zayn. – És Liam a saját ágyában aludt.
- Én élveztem- röhögött Harry, miközben felém nézett.
- Mindjárt gondoltuk Rómeó- röhögött Louis.
- Amúgy szedjétek össze magatokat, mert elkésünk,megint. – Jött ki Liam a szobájából.
- Igazad van, nem akarom, hogy Ben megint balhézzon-, álltam fel az ágyból és már indultam is az ajtó felé, de ekkor valaki visszahúzott, és a fülembe súgott.
- Majd szeretnék veled beszélni egy nyugis helyen.
- Jól van Haza elég lesz, had menjen, mert elkésünk. – mondta Liam.
- Ok-oké – mondtam Harrynek.
Vajon miről akar beszélgetni? Gondolkodtam, mikor beértem a szobámba. Na, mind egy majd kiderül.

Gyorsan felöltöztem, kivettem a szekrényből egy fekete rövidnadrágot, egy fehér toppot, amire egy piros kardigánt vettem, és egy fekete sállal díszítettem.

 Ashley írt , hogy 10:10-kor száll le a gépe, én pedig gyorsan visszaírtam ,hogy addigra ott lesz a kocsi. Nem volt időm reggelizni, gyorsan mentem is le a fiúkhoz. Mire leértem már mindenki ott volt. 10 perc alatt oda is értünk és már kezdődött is a munka. Miközben írtuk a dalt Harry folyamatosan kerülte a tekintetemet, mi baja lehet? Komolyan nem értem. Annyira belemerültünk a munkába, hogy észre sem vettem, hogy így eltelt az idő. 10 óra múlt. Basszus nem küldtem, ki Ashért autót. Meg fog ölni.
- Srácok , valamelyikőtök nem tudna elmenni Ashleyért?- kérdeztem őket, miközben tartottunk egy kávé szünetet. – Elfelejtettem, hogy már 5 perce landolt a gépe.
- Jó vállalom, ezt a feladatot- emelte fel Niall a kezét, miközben egy sütit majszolt be.
- Életmentő vagy Niall, itt a telefonom, ezen van róla kép, meg fogod ismerni, és szerintem írd, egy táblára a nevét- hadartam el.
- Oké oké , amúgy is meg fog ismerni nem? Tudja, hogy velünk dolgozol együtt. – Na sietünk- aztán elviharzott.

  

Ashley szemszöge:

Alig várom , hogy találkozhassak Daisyvel, már nagyon hiányzott. Gondolat menetemet a  légi utas kísérő hangja zavarta meg.

- Kérem kapcsolják be ,öveiket hamarosan leszállunk- már csak pár perc gondoltam.

Miután leszálltunk, siettem, hogy minél hamarabb odaérjek, de senkit sem találtam, aki legalább egy Ashley feliratú táblával keresne. Csak nem elfelejtette? Ha igen meg fogom ölni.

Bejártam az egész repülőteret, de sehol senki, ekkor hirtelen valaki nekem rohant és valami vizeset éreztem a pólómon.

-   Nem tudsz vigyázni? – kérdeztem, miközben pólómat néztem.

-    Sajnálom, de siettem, hogy időben ideérjek- kaptam meg a választ. Felnéztem és egyszerűen nem hittem a szememnek, hogy ki állt velem szemben Egy baseball sapka volt rajta és egy napszemüveg takarta el szemeit, kezében pedig egy pohár, aminek a tartalma a pólómon volt,de én így is felismertem.

-       Niall?- tettem fel első kérdésemet.

-       Csak nem egy rajongó? Sajnálom,sietek, de ha megvárod míg megtalálom ,akit keresek,utána szívesen adok aláírást- mosolygott rám.

-    Nos , rajongó vagyok ,de már kaptam aláírást Londonban , és a barátnőmhöz jöttem- mondtam neki, hátra leesik, hogy engem keres.

-   Ashley?- kérdezte napszemüvegét letolva.

-     Beletaláltál, de miért te jöttél értem? És miért késtél? Fogadjunk, hogy elfelejtette ,hogy jövök- mondtam neki karba tett kézzel.

-   Nos, sok a meló  és nagyon belemerültünk- vakarta tarkóját- és tényleg sajnálom a pólódat.

-    Nem gond , majd Daisy vesz újat ezért, nos akkor mehetünk? – kérdeztem.

- Persze hölgyem, segíthetek a csomagokkal?- ahogy ezt kimondta már el is vette a bőröndömet, és elindultunk. Kiértünk a parkolóba ahol eléggé fújt a szél,ennek köszönhetően a hosszú barna hajam úgy állt mint valami szénaboglya.

-     Jó  a hajad- hallottam meg Niall hangját.

-     Nagyon vicces- vágtam egy grimaszt. Beszálltunk a kocsijába és már indultunk is Daisyhez, meg persze a többi One Direction taghoz. Út közben Niall megállt a Nandos előtt.

-    Nem baj , ha veszek valamit ,éhen halok- nézett rám kérdően.

-  Nem, de te tényleg olyan vagy , mint mondják.

-   Ír és cuki?- kérdezte röhögve, miközben kiszálltunk a kocsiból .

-    Meg állandóan éhes, de nem baj én is éhes vagyok , úgyhogy ebédeljünk itt.

-     Ez egy nagyszerű ötlet- mosolygott rám.