~harmadik fejezet

Meg is hoztam a 3. fejezetet:) Remélem aki olvassa annak tetszik:) köszönöm a 7 rendszeres olvasót és a kommenteket is:) De örülnék ha ehhez több kommentet kapnék, hogy megéri-e folytatni:) puszi xx

20 perc alatt el is készültem,kezembe vettem a táskám és az Iphoneomat, és mentem is a lifthez. a Hotel legfelső emeletén nem is olyan jó lakni, mert a lift sose ér ide időben, beszálltam  és megnéztem magam a tükörben:  hosszú barna hajam össze volt fogva, napszemüveg a fejem tetején egy kis sminkkel kiemeltem barna szemeim,Öltözékem egy egyszerű csőfarmerből, ingből és tornacipőből állt. azért adnom kell a megjelenésemre. Ben mindig azt mondja hogy öltözzek ki még ha csak egy kávéért megyek is, mert a fotósok mindenhol ott vannak. Végre leértem a földszintre és egy gyönyörű aula tárult szemem elé,hiába ezt a helyet nem tudom megunni. A bőrfotelek, a kedvenc büfém ahol mindig van egy kis édesség számomra, a friss virágillat amiről minden reggel gondoskodnak. Kiléptem az utcára felnéztem az égre ami szürkés árnyalatban pompázott, remek esni fog. Nem szeretem az esőt mert mindig elszomorít. Gondolataimba mélyedve sétáltam a stúdió felé,mikor megláttam a hatalmas épületet elmosolyodtam, ez a  harmadik otthonom, minden második napomat itt töltöm. Mikor beléptem hallottam hogy Ben telefonál az ablaknál állva, nem vett észre, nem akarom zavarni,de érdekel miről beszél,ezért hallgatóztam.

- Igen nemsokára megérkezik, nem még nem tudja mit kell csinálnia de szerintem benne lesz így ő is ismertebb lesz – kíváncsian figyeltem miről lehet szó de nem jöttem rá. - Oké és mikor is érkeznek? Holnap? Nagyszerű. Viszlát- ekkor úgy döntöttem megszólalok,hátha megijesztem.

- Megjöttem Ben!- vigyorogva üdvözöltem és helyet foglaltam  az asztala előtti fotelban.

- Megint késtél- mondta unottan miközben telefonját nyomkodta.

- Nem tehetek róla hogy mindig elalszok. – kölyökkutya szemekkel néztem rá, mire megenyhült.

- Jól van elnézem neked utoljára, de holnap ne merj késni mert nagy nap lesz.

- Tényleg? Miért?- kérdeztem kíváncsian.

-         Majd meglátod, nem mondhatom el.

-         A telefon beszélgetéseddel kapcsolatos?

-         Te hallgatóztál?- kérdezte dühösen- láttam a szemén hogy tényleg dühös

-         Ne haragudj nem volt szándékos. - kértem bocsánatot, mire csak fogta a fejét.

-         Még sok mindent meg kell tanulnod Daisy. Első szabály: Sosem hallgatjuk ki a menedzsert Érted?

-         Igen, vettem főnök- próbáltam komoly maradni, de nem jött össze, el is nevettem magam

-         Na, jó fejezd be. Komolyra fordítva a szót a dalod felkerült a Brit listákra is, szóval elképzelhető hogy hazautazhatsz koncertezni.

-         Komolyan? –erre felcsillant a szemem, végre hazamehetnék anyáékhoz és persze Ashleyhez, Alig várom!

-         Inkább menj és gyakorold a gitározást- utasított menedzserem.

-         Jó jó megyek-, 2 hónapja tanulok gitározni,mivel sajnos  nem az erősségem. Kezembe vettem a gitárt, és megkaptam a kottát, amit el kéne játszanom. A lap tetején ez állt: What Makes You Beautiful. Ez az egyik kedvenc számom, talán még tetszeni is fog, míg eljátszom.

-         You’re insecure Don’t know what for…. –Valahogy ezt a dalt olyan könnyen el tudom gitározni, egyszerűen imádom. Valaki egyszer nekem is elénekelhetné ezt a számot, aki igazán szeretni fog és nem csak azért akar velem lenni, mert én híres vagyok, jó még nem teljesen, de haladok a célom felé.