~második évad harmadik fejezet

Sziasztok!
Köszönöm a kommenteket és a türelmeteket :) ♥

Louis szemszöge: 

Harry teljesen tönkre tette magát, nem tudom, mi segíthetne. Már akkor is kihúzta a gyufát, mikor elkezdett találkozgatni Taylorral, de ez, hogy Tom irodájában csinálták… ez több a soknál, ráadásul összefekszik minden lánnyal és minden nap hulla részegre issza magát. Nemsokára kezdődik a turné, mi lesz így? Eleanorra pillantottam, látszott rajta, hogy teljesen megbánta, amit mondott, odamentem és megöleltem.

-          Nem akartam felhozni. – mondta szomorúan.

-          Tudom, beszélek vele – pusziltam meg feje búbját majd kimentem Harry után. Ott volt ahol sejtettem, a stúdió hátsó kijáratánál ült az egyik konténer tetején és egy karkötőt szorongatott. Melléültem és csöndben a falat néztük együtt.

-          Utálom, hogy még most is ugyanúgy szeretem – mondta és megszorította a karkötőt. Tudtam, hogy meg fog törni a jég.

-          Tudom, milyen érzés- néztem rá, ez a 2 hónap számára maga volt a pokol.

-          Mostantól minden más lesz – emelte fel fejét, szemeiből az elhatározottság tükröződött, leugrott a konténerről és elindult.

-          Most hová mész? – néztem utána kérdőn.

-          Haza... rám fér  már egy kis pihenés – intett egyet és már ment is az autójához.

Daisy szemszöge:

Már a repülőn ültem London felé, a múlt éjjel semmit sem aludtam, ugyanis a gyomrom egész éjszaka görcsben állt. Félek, mi lesz, ha újra találkozunk? De lehet, hogy csak túlreagálom és egyáltalán össze sem fogunk futni. Nem tudom. Senki nem tudja, hogy jövök, még Ashley sem. Felvesszük a dalt Conorral és már vissza is jövök. A dalt Conor megírta és ez is egy duett lesz, a szállásom egy hotelben lesz, amit Ben új segédje, Allison intézett el. Remélem kedves lány és nem egy kis Ben. Az ablakon bámultam kifelé, mikor Jake mellém ült. A hangulat még mindig menthetetlen volt közöttünk.

-          Amíg a stúdióban leszel el szeretnék menni elintézni egy két dolgot – vágott a dolog közepébe.

-          Rendben – bólintottam, rám nézett, mintha még mondani akart volna valamit, de aztán felállt. Hirtelen a keze után kaptam mire kérdőn nézett rám.

-          Sajnálom – bukott ki belőlem.  – Tudom, hogy egy szemét alaknak tartasz, azért amit csináltam, de kérlek, ne legyél ilyen velem. Elrontottam és egyedül maradtam- szemeimből hullani kezdtek a könnyek. Sóhajtott egyet és magához húzott. Ez az ölelés borzalmasan hiányzott.

-          Jaj kicsi lány, itt vagyok – puszilta meg a fejemet. – Én nem hagylak el – az út hátralevő részében végig velem maradt. 

Mikor leszálltunk egy szőke hajú lány várt a gép aljánál, mivel ez egy magángép volt, Ben gondoskodott róla, hogy titokban érkezzek újságíróktól és fotósoktól mentesen.  A lány idegesen nézegette az óráját, mintha elkéstünk volna. Mikor észrevett minket mosolyogva köszöntött.

-          Sziasztok! Allison Hale vagyok, örülök, hogy megismerhetlek - nyújtotta kezét.

-          Szia! Daisy Crawford, én is örülök – fogattam el kéznyújtását mosolyogva.  – Ő itt Jake – böktem fejemmel a mögöttem jövő srácnak, aki amint meglátta Allisont már is a sármos mosolyát vette elő.

-          Üdv hölgyem!  Jake vagyok – puszilta meg kézfejét illedelmesen.

-          Szia! Allison – pirult el a szőkeség. Elég tapasztalatlannak nézett ki, nem akarom megbántani, de nagyon szimpatikus, teljes ellentéte Bennek, és ez tetszett.

-          Megmutatom a szállodát és utána már mennünk is kell – nézett az órájára.

-          De úgy tudtam, hogy csak este találkozunk Conorral nem? – néztem rá kérdőn. Ben szerint legalábbis úgy volt.

-          Igen? Nos elképzelhető… Tudjátok új vagyok még ebben a dologban – vakargatta a tarkóját zavartan. Felhívom Bent és megkérdezem, egy perc és visszajövök - hagyott ott minket a reptéren.

-          Egy kicsit ügyelten, de nagyon csinos – nézett utána Jake. – Viszont jobb, ha eltűnünk egy autóban – bökött fejével egy mögötte álló kis csapatra, akik minket néztek, elképzelhető, hogy felismertek.

-          Jobb ha megyünk – húztam fel a kapucnit és már mentünk is Allison után.

Feltűnésmentesen megérkeztünk a szállodába és be is jelentkeztünk. Fáradtan dobtam le magam a kanapéra, ami most 2 napig az enyém lesz. Mint kiderült tényleg este találkozunk Conorral a stúdióban, ahol megbeszéljük a részleteket.

-          Van egy kis gond – jött be Jake a telefonjával a kezében.

-          Mi az már megint? – ültem fel ásítás közben.

-          Nem tudom, hogy lehet, de még kócosan és ásítva is gyönyörű vagy - ült le mellém.

-          Nagyon vicces- vágtam egy grimaszt és elvettem a telefonját. Egy kiírás szerint itt vagyok Londonban, de kép nem készült rólam így egy kicsit megnyugodtam.  – Amíg nincs, kép nem kell aggódni – adtam vissza telefonját a kezébe.  De azért egy kicsit megijedtem nem tagadom.

-          Annyira sajnálom Daisy! – jött be Allison. – Az egész az én hibám, rendelnem kellett volna egy autót, amikor jöttetek. Ben ki fog nyírni – temette tenyerébe arcát.

-          Nyugi – mosolyogtam. – Míg kép nincs, nem kell aggódni, Bent meg majd én elintézem – kacsintottam rá. – Most pedig gyere, igyunk egy teát és mesélj magadról! – mentünk a konyhába és elkészítettem a teát.  Nem volt nagyon bőbeszédű, ezért leginkább én kérdezgettem, ő pedig válaszolt. Megtudtam, hogy most Cambridge egyetem hallgatója és , hogy nekem segít az csak egy másodállás. Elbeszélgettük az időt és már az esti találkozóra készülődtem. Allison is velünk tart, aminek ahogy láttam Jake nagyon örült. Megérkeztünk a stúdióhoz, szerencsére a szállodától csak 10 percre van, így nem is kell korán kelnem és aggódnom sem kell.  Az épület teljesen ugyanúgy nézett ki, mint az amerikai stúdió ahol a zenéimet szoktunk felvenni.  Vajon az összes stúdió ugyanolyan? Merengésemből az ismerős Vegas Girl című dal énekese zökkentett ki.

-          Sziasztok! – köszönt kisfiús mosollyal, aha, azt hiszem, ezzel nyeri meg a lányok szívét.

-          Szia – köszönt kedvesen. – Daisy Crawford vagyok – mutatkoztam be illedelmesen.

-          Örülök, hogy megismerhetlek, sokat hallottam rólad a One Direction-ös fiúktól – nevetett. Ahogy kiejtette a banda nevét elkomorultam. El is felejtettem, hogy ő Niall nagyon jó barátja.  – Jaj, ne haragudj nem akartam felhozni – kért elnézést.

-          Semmi baj – mosolyogtam szomorkásan.  – Egyébként ők itt Allison és Jake – mutattam a mögöttem álló párosra, akik utánam illedelmesen bemutatkoztak.

-          Nos Daisy, itt a szöveg, holnapra nézd át és reggel 6-kor kezdünk. – nyújtotta felém a lapot. Reggel 6? Az időeltolódást mindig is utáltam… ilyenkor sose tudom kialudni magam.  Jobban szemügyre vettem a papírt a kezemben a dal címe I Still Love You… nem tudtam, hogy ez egy ennyire romantikus dal lesz.

-          Igen találó cím – állt mellém Jake és a lapot nézte.

-          Marha vicces- vágtam egy grimaszt.

-          Azért írtam romantikus dalt, mert a hangod teljesen erre a műfajra van ráhangolódva – mosolygott Conor. – Viszont ha most megbocsájtotok mennem kell, mert Niall-lel találkozom. – Ahogy kiejtette ezt a nevet a száján, a szívem összeszorult.  – Sziasztok! – köszönt el és sietősen távozott.  Vajon titokban marad, hogy itt vagyok?

Allison:

 

~2.évad második fejezet

Halihó! Tudom késtem...sajnálom, de jobb később mint soha. Vártam a kommenteket, amik elég nehezen jöttek össze.. szóval most is várnám őket. Aki esetleg Taylor Swift rajongó ne haragudjon meg, hogy Taylor ilyen a történetben.
Jó olvasást! Puszcsi ♥

 

Másnap telefoncsörgésre ébredtem.

-          Tessék? – szóltam bele álmosan. Komolyan ilyenkor a hangom felér egy zombiéval is.

-          Ideje felkelni álomszuszék – szólt bele Ben.

-          Még öt percet- nyöszörögtem.

-          2 perced van, hogy magadhoz térj, tedd rendbe azt a csinos fejedet és told ide a fenekedet, de sürgősen – parancsolt és rám is tette a telefont. Hjaj… már megint. Magamhoz képest gyorsan összeszedtem magam, felvettem egy virágos pólót és egy fekete szoknyát, a cipővel sosem törődöm, így ami a legközelebb volt az ágyamhoz azt választottam. Reggelizni sem volt időm majd beugrok valahova, ha kiderült Ben mit is akar mondani. Felkaptam a táskám és már futottam is le a földszintre, mert Jake várt rám.

-          Végre – állt fel az egyik fotelból. Most is a szokásos szerelését viselte, fekete farmer, fehér póló és az elmaradhatatlan bőrdzseki. Igazán jó képű srác, nem értem, miért ezt a munkát választotta magának, hiszen így neki sincs normális élete. Velem utazik, és állandóan távol van a családjától.

-          Bocsánat – kértem elnézést, mert nem tudtam mióta várt rám.

-          Nem gáz. Na, tiplizünk. –Elővette zsebéből a kocsi kulcsot és már el is indultunk. Nem tudom, mit tehetnék, hogy megbékéljen velem, hiányzik a régi Jake, amikor még minden normális volt. Röpke 10 perc alatt a stúdióba értünk, ahol Ben már várt.

-          Jó reggelt. – köszönt és helyet foglalt a székében.

-          Jobbat. – ültem le vele szembe – még aludtam volna egy kicsit, tudod Ben állandóan csak a munka és munka.

-          Ne nyafogj! – nézett rám mogorván –Inkább csomagolj, mivel holnap indultok Londonba.

-          Tessék? – kérdeztem ijedten.  – Még korai – próbáltam nyugodt maradni, de belül nem sikerült. A szívem hevesen vert, mert, eszembe jutott Ő. Igazából állandóan csak ő jár a fejemben…

-          Indulsz és kész. De ne aggódj, nem tudja senki, hogy ott leszel, kivéve Conor-t. Nem akarok most felhajtást. Felveszitek a dalt és már jössz is vissza. Amúgy is minden figyelem az új videó kliped körül forog. Figyelsz te rám egyáltalán? – zökkentett ki gondolataimból.

-          Mi? Ja, igen.  – válaszoltam gyorsan. Nem találkozhatunk újra, nem szabad.

-          Míg Londonban tartózkodsz melletted lesz az egyik asszisztensem, szóval, ha bármi van, őt keresd. Mondjuk, mivel még tanuló ne idegesítsd fel nagyon. A neve Alison Hale, a stúdióban találkozhatsz majd vele. Nincs több mondandóm elmehetsz – intett, hogy távozzak és már folytatta is a további munkáját.

Még az étvágyam is elment ettől a hírtől, így a reggeli kimaradt… sőt az ebéd is. Már rég otthon voltam, Jake most sem szólt hozzám, de egész úton éreztem magamon a tekintetét. Biztos kíváncsi lett volna, hogy fogadtam a hírt, hogy újra Londonban kell tartózkodnom egy ideig. Végülis 1 hétnél több időt úgy sem töltök ott, akkor nem történhet semmi felfordulás, nem igaz? Hiába próbáltam nyugodtnak tettetni magam, nem ment… bementem a szobámba és elővettem egy dobozt, ami az ágyam alatt pihent, már vagy 2 hónapja. Ebben a dobozban volt életem legszebb időszakának maradványai… az első közös képünk, ami a Times Square-en készült, és rengeteg cikk arról, amikor összejöttünk, a balesetről és persze a könyvdedikáláson történtekről is. Nem tudtam megválni az ajándékoktól sem, amit tőle kaptam. De tovább kell lépnem. Ő már boldog valaki más oldalán.

Eleanor szemszöge:

Dél van. Már vagy 2 órája Louis-ra várok a Starbuksban, úgy volt, hogy stúdiózás után itt találkozunk. Egyfolytában az órámra pillantok, de semmi.  Már annyira unatkoztam, hogy a twitteremet böngésztem és rendeltem még egy kávét. Ahogy pörgettem az eseményeket, hirtelen megakadt a szemem egy tweet-en.

Daisy Crawford: Képzeljétek! Vendégszerepet kaptam egy sorozatban! Hamarosan kiderül melyikben is ;) xx

Elmosolyodtam, örülök, hogy minden oké vele… Hiányzik, és azért egy kicsit mérges is vagyok rá. Ha újra találkoznánk, biztos leordítanám a fejét, hogy el sem búcsúzott rendesen. Igazából el sem hiszem, amit abban a levélben írt akkor… még hogy már nem szereti Harryt… ez ostobaság.

És hogy mi van Harryvel? Teljesen kifordult önmagából, rá sem ismerek. Állandóan csak a lányok és a bulizás. Amikor bejelentették, hogy együtt van Taylor Swift-tel azt hittem padlót fogok… Egyáltalán nem illenek össze, hiába vagyok Taylor rajongó. Szeretem a dalait, de magát a lányt 2 hónap ismeretség után már nem. Nem akarom elrontani a tini lányok örömét, de ez a lány teljesen más, mint ahogy elképzeltem. Állandóan Harryn lóg, és ő naiv hagyja is… ki sem jönnek a szobából, ha értitek.  A legdurvább az, hogy amikor Taylor nincs itt, mert koncertje van vagy épp interjúja Harry más lányokkal van. Elmélkedésemet telefonom zavarta meg.. Louis.

-          Szia! Merre vagy már?

-          Ne haragudj El, de tovább tartottak a megbeszélések. Ide tudsz jönni? Paul kimegy eléd. – a hangja elég zaklatottul csengett.

-          Persze, de baj van? – kérdeztem ijedten. Kicsit mintha habozott volna, de aztán így szólt.

-          Nincs semmi baj, itt találkozunk. Szeretlek. – Válaszolni sem volt időm, mert a telefont rám rakta. Ez nem jó jel, annyi biztos. 5 perc sem telt el, Paul kocsija már az épület előtt állt. Kifizettem az italomat, és már el is indultam a fekete jármű felé. Beszálltam, köszöntem Paul-nak, akin szintén látszott az idegesség jele és már indultunk is. Hamar megérkeztünk, az ajtóban már Louis várt.

-          Szia – öleltem meg. Már nagyon hiányzott.

-          Szia – szorított magához erősebben. – Ne haragudj rám, hogy nem mentem. – mondta

-          Mi a baj? – kérdeztem, mert tudtam, hogy baj van.  Ismerem Louis-t.

-          Harry- sóhajtott. – Egyszerűen nem lehet vele dolgozni. Most is részeg – hangja keserűen csengett.

-          Még mindig nem heverte ki az óta sem – mondom szomorúan, mire Louis csak bólint. Bementünk a többi sráchoz, akik a kanapén ültek az iroda előtt. Nem értettem, hogy miért itt várnak kint, hiszen Tom mindig mondta nekik, hogy bent várják meg, míg nem érkezik meg. Ekkor az ajtó kinyílt és Harry lépett ki rajta mögötte pedig a szőkeség.

-          Fantasztikus volt – csókolta meg Harryt Taylor. Már én éreztem kellemetlenül magam, jó hogy nem előttünk dönti le.

-          Nem vagyunk egyedül édes – nevetett Harry.

-          Jó, hogy észreveszed – mondta Zayn idegesen.

-          Megbeszélésünk van, szóval jobb, ha mész Taylor – szólt Niall is.

-          Este jövök – elbúcsúzott Harrytól, ami nekem megint nem tetszett és eltipegett.  Harry lehuppant a kanapéra lábát feltette az asztalra és a telefonját nyomkodta.

-          Ez mire jó? – bukott ki belőlem a kérdés.

-          Parancsolsz? – tekintett fel Harry a képernyőről.

-          Az irodában kellett ezt csinálni? – kérdeztem. Louis a kezemet fogta, hogy nyugodjak le, de nem ment.  -

-          Már bocs, de semmi közöd hozzá – állt fel. – De most mennem kell, mert vár rám Clarissa a dögös táncos lány.

-          Részeg vagy – szólt bele Liam is. – Nem kellene több lánnyal összefeküdnöd.

-          Ne oktassatok ki! – lett ideges, - Az én életem, azt csinálok, amit akarok.

-          Hidd, el csak segíteni akarunk – mentem hozzá közelebb, de ő hátrébb lépett.

-          Nem kell a segítségetek. Teljesen jól vagyok – kiabált.

-          Tudom, hogy miatta vagy ilyen… - mondtam, ki de már is megbántam. Szemében keveredett a fájdalom és a düh. A következő amire feleszméltem az ajtócsapódás volt.

~2. évad első fejezet

Sziasztok! A kommentek alapján szeretettek volna második évadot, így itt van. Pár dolog változott, és új szereplők is érkezni fognak majd. Remélem tetszeni fog, próbálok az írásra több időt fordítani, így már előre megírtam pár fejezetet.
Viszont szükségem lenne egy új desingra, szóval aki tudd segíteni az írjon a chatembe! Köszönöm, a kommenteket most is várom :) puszi ♥

 

Daisy szemszöge:

2 hónap telt el mióta utoljára láttam Őt. Azóta rengeteg dolog történt velem. És hogy hiányzik-e? Rettenetesen. Mintha kitépték volna egy részemet, és az a részem Londonban maradt Vele. Minden erőmet a munkámba fektettem és éjjel nappal csak dolgoztam, nem érdekelt, hogy túlhajszoltam magam, de el kellett terelnem a figyelmemet. A könyvdedikálás óta nem keresett, de hát ez érthető és ezt akartam nem? Vagyis az a fenyegető elérte a célját… Próbáltam tudomást sem venni róla, de a média csak róluk beszélt. Először csak, hogy a mi kapcsolatunknak vége lett és utána jött csak a java, ugyanis Harrynek új barátnője lett, aki nem más, mint Taylor Swift volt. Mikor megláttam a képeket, a szívem összeszorult, de ha ő így boldog nekem megfelel. A többieknek, akik körülöttem vannak azt az énemet mutattam, aki boldog és csak a zenének él. És hogy mi van Lucasszal? Semmi, a média összeboronált minket, de mi csak barátok vagyunk. Igaz párszor bepróbálkozott, de elmondtam neki, hogy én arra, amit ő szeretne, nem állok készen. Nem tudok rá máshogy tekinteni, csak, mint egy barátra.  A barátokról jut eszembe… Ashley, elég sokat beszéltünk telefonon, még mindig együtt van Niall-el és boldogok, már a nyilvánosságra is hozták kapcsolatukat, amikor Ash elkísérte őt egy filmbemutatóra. Azt sem tudom a többi sráccal, mi a helyzet. Louis és Eleanor párszor hívott, de nem vettem fel. Nem akarom, hogy kiderüljön miért jöttem vissza New Yorkba.  A napjaim iszonyú gyorsan telnek, fotózásról fotózásra járok és persze a fellépések is itt vannak. Most végeztünk a  Popstar Magazine fotózásán és következik az interjú, amit egy középkorú újságíró készít el.

-Üdv Miss Crawford – állt fel és bemutatkozott. – A nevem Greg Simson. Kezdhetjük? – kérdezte és elővette a kis jegyzetfüzetét, amire a válaszaimat fogja leírni. 

- Jó napot! – mosolyogtam kedvesen és helyet foglaltam a vele szembe levő széken. A szoba ahol voltunk, nagyon barátságosan nézett ki, minden színes volt: a falak, a bútorok és persze rengeteg kép volt a falon, különböző hírességek alakjaival.

-  Nos, vágjunk is bele szerintem – tolta fel szemüvegét és már tette is fel a kérdéseket. – Mi a helyzet az új albummal? Úgy tudom Conor Maynard-dal fog együtt dolgozni.

-     Igen, lesz egy közös számunk, ami az én és az ő albumán is szerepelni fog – mosolyogtam még mindig.

-   Úgy tűnik, rengetegen szeretnének magácskával dolgozni, meséljen arról, amikor a híres brit fiúbandával dolgozott együtt – számítottam erre a kérdésre, de a szívem akkor is összeszorult. Csak ne kérdezzen rá Harryre.

-  Nagyon tehetséges fiúk és szeretik azt, amit csinálnak akárcsak én, ezért a munka nagyon könnyen ment. Rengeteget lógtunk együtt szóval  klassz volt – fejeztem be és csak reménykedtem, hogy  másról kezd el faggatni.

-    Szóval klassz? – húzta fel egyik szemöldökét. – És mi van Harry-vel? Nagyon jól elvoltak, mi történt? – a félelmem beigazolódott.  Gyorsan ki kell találnom valamit… mit is mondott Ben? Rögtönözz kislány és sose az igazat mond… igen ez lesz az.

-  Én itt vagyok, míg ő Londonban… túl nagy volt a távolság és valahogy ez nekünk nem működött – remegett a hangom.

-   Van valaki a láthatáron?

- Nem, most senkim sincs. Csak a munkámra koncentrálok és ez jó is így – megkönnyebbültem, hogy nem kérdezett rá a részletekre.

-Mit üzen a rajongóinak?

-  Nagyon szeretem őket, nélkülük nem tartanék itt és ők a legjobbak – lettem kicsit felszabadultam, ha róluk kell beszélnem valahogy mindig könnyebb.

-  Hát ennyi lenne Miss Crawford. Köszönöm válaszait – állt fel és kezét nyújtotta búcsúzóul. Egy kő esett le a szívemről, hogy már ezen is túl vagyok. Mára mindennel kész lettem, irány haza. Kimentem az ajtón és a kocsinál Jake várakozott nekidőlve az ajtónak keresztbe tett kézzel.

-  Végre – ennyit morgott és beszállt. 2 hónapja ilyen velem, azt hiszi, egy nagy szemétláda vagyok, de igaza is van. Nem értett velem egyet, hogy így elbántam Harryvel, pedig csakis miatta tettem.

-  Mikor fogunk újra normálisan beszélgetni? – ültem be én is és felé fordultam.

-  Én csak a testőröd vagyok, nem kell jóban lennünk – indította be a motort – elvégre nem mondod el mi a baj, vagy, hogy mi történt. Azt hittem a barátodnak tekintesz.

-  Ez így is van. Barátok vagyunk – tényleg a barátomnak tekintem, de nem mondhatom el miért tettem, azt, amit. – Különben is nem értelek, hiszen nem is kedvelted őt.

-   Nem ez lényeg – emelte fel a hangját – Valami történt, csak nem mondod el.

-   Jó inkább hagyjuk, menjünk haza – válaszoltam beletörődve.  Hamar hazaértünk, kiszálltam a kocsiból és Jake köszönés nélkül le is lépett. Fáradtan szálltam be a liftbe és nyomtam meg a gombot, ami a kis zugomba vitt. Mikor kinyitottam az ajtót, nyávogás köszöntött.

-   Szia, barátnőm! – ült a kanapémon Alena. Remek, mára csak ő hiányzott.

-   Szia.  –tettem le a táskámat és próbáltam nem rá figyelni.  – Egyáltalán hogy jöttél be? – kérdeztem ijedten, mikor eszembe jutott, hogy én bezártam.

-    Ja, hát Dean kölcsönadta a kulcsát – csörgette meg a kezében a kulcscsomót. Én bolond, mikor visszajöttem New York-ba Dean-nek adtam pótkulcsot a biztonság kedvéért.

-   És miért is jöttél? – dobtam le a táskámat és huppantam le a kanapéra.

-  Csak meglátogattam az én kedvenc barátnőmet – nevetett.

-  Aha, mi a csel? – néztem rá.

-  Semmi – emelte fel kezét védekezésképpen – Próbálok megjavulni –kacsintott. – Most viszont megyek, további szép estét- puszika – majd távozott. Itt valami bűzlik, majd csak az ajtócsapódásra eszméltem fel.  Ez a nap hosszú volt, így nem is vágytam másra csak, hogy aludhassak egy jó nagyot.

 

Daisy új haja, és Ashley és Niall a nyilvánosság előtt: